Sokak számára lehet ismerős helyzet – talán ezért is örökzöld filmalapanyag –, hogy egy kedélyesnek ígérkező családi-baráti összejövetel egy apró nézeteltérésen, véleménykülönbségen félrecsúszik, és parázs, személyeskedő, a múlt sérelmeit is felhánytorgató vitába csap át. Az ilyen kamarafilmek között találunk egészen drámai hangvételűeket, mint például a dán Születésnap, Az öldöklés istene Polanskitól, vagy a korábban már ajánlott Augusztus Oklahomában. Legutóbb az olasz Teljesen idegenek volt méltán, de váratlanul népszerű mozi ebben a témában, melyből magyar remake is készült BÚÉK címmel.
Olykor azonban könnyedebb hangvételű alkotások is feldolgozzák a sokszor a valóságban is abszurdba hajló, utólag kínos-vicces emlékként felidézett összejöveteleket. Ilyen film a Hogyan nevezzelek? is, mely az igazán jó francia filmekre jellemző utánozhatatlan hangulattal, bájjal és humorral, sziporkázó párbeszédekkel mutatja be egy rokoni-baráti társaság kissé félresikerült és felejthetetlen estéjét.
 A kultikus Amélie csodálatos élete című filmet idéző kezdő képsorok és a karaktereket bemutató narráció Pierre és Élisabeth, a párizsi értelmiségi házaspár lakásába vezet, akik vacsorát adnak barátaiknak. Claude, a gyerekkori jóbarát érkezik elsőként, kedvesen és elegánsan, mint mindig. Közben az aranyifjú Vincent, Élisabeth öccse is megérkezik, és születendő gyermekének nevével gyorsan föl is borzolja a kedélyeket. A többiek győzködni kezdik, hogy tegyen le névválasztási szándékáról, mire a vita egyre inkább elharapózik, teljes lesz a káosz, és csak úgy röpködnek a sértegetések.
Vincent felesége, a késve érkező, a vitát kirobbantó gyermekkel állapotos Anna mit sem sejtve csöppen bele az addigra már pattanásig feszülő hangulatba. Az indulatok hevében kiderül, ki mit gondol valójában a másikról, kinek milyen a házassága, hogyan neveli a gyerekeit, ki mennyire sznob vagy zsugori, és természetesen életen át féltve őrzött titkokra és sérelmekre is fény derül. A drámai csúcspontot jelentő nagy titok kiderülése kissé megingatja a családi bizalmat, és a vita végül tettlegességig fajul, hogy aztán ki duzzogva, ki legyintve, de talán mindenki kissé magába nézve térjen aludni.
A kamarafilmek sikeressége elsősorban a karakterek egyediségén, a párbeszédek minőségén és a színészi játékon múlik. A Hogyan nevezzelek? mindhárom téren remekel, így a színdarabból filmre adaptált mozi 2012-es bemutatója idején méltán aratott nagy sikert a nézők körében. Magyarországi bemutatója után több hazai színház is műsorára tűzte a gyarlóságokról, kicsinyességekről, előítéletekről görbe tükröt tartó fergeteges és elgondolkodtató vígjátékot.
|
