Az Életünk 2017/5-ös száma beharangozójának nyitó és egyben meghatározó gondolataként Alexa Károly főszerkesztő gondolatait idézzük: „Nehezen álljuk meg – mi, túlélő olvasók -, hogy a nagy (és hozzánk közel álló) írók utolsó műveiben ne keressünk olyan „szövegen túli” jelentést, amire ráfoghatnánk: itt már a túlvilág üzen.” A 2017. április 30-án elhunyt, számos neves díjat elnyerő költő, Szepesi Attila után keletkezett űrt próbálják feldolgozni jelen lapszám alkotói.
Alexa Károly: A Biblia a XX. században – személyes quodlibet. A szerző műfaji meghatározása kiválóan sugallja olvasói felé, hogy számos szeretett, ismert költőt, írót idéz meg személyes benyomásokkal átitatott írásában. A különös érzékenységgel megragadott idézetek, példák rendkívül beszédesen mutatják be a Biblia magyar irodalomra gyakorolt hatását.
Az írói lélek legmélyebb rétegeiből szólnak Tornai József, Szauer Ágoston, Bobory Zoltán versei. Különleges színfoltot képez Kujjon Ferenc hajléktalan költő (Sajó László költő-alteregója) balladáiból készült válogatás, mely olvasása után egészen új értelmezést nyernek a magány, az elmúlás és a veszteség fogalmaink.
A lapszámban helyet kapott Molnár Miklós Kapd el a birkát! című kisregényének befejező három fejezete is.
Péntek Imre a Szombathelyi Képtár 2017. évi, a helyi, regionális és országos érdeklődést kielégítő kiállításairól tudósít. Ale Ildikó kortárs festőművész mellett a roma művészek, Balázs János, Péli Tamás, Szentandrássy István, Ferkovics József, Kunhegyesi Ferenc, Balog Tibor festményeivel ismerkedhetünk meg. Rácsodálkozhatunk az alkotók képi világára, hisz a lapszám egy-egy oldalát ezek az alkotások teszik „színesebbé”. Pjotr Sztolipin egykori orosz miniszterelnök életútjának
befejező részét is olvashatjuk Veres Zsuzsanna tollából.
Végül Alexa Károly és Fábián László egy-egy gondolatébresztő írással búcsúzik Szepesi Attila költőtől. Az utolsó oldalon egy kép, melyen Szepesi Attila látható, amint közönségével beszélget - így őrizzük emlékét.
