Lajta Erika írónő Rosszfiúk, rosszlányok – rosszkor, rossz helyen című abszurd tragikomédiája 1919 tavaszán, a Tanácsköztársaság által elrendelt szesztilalom idején játszódik. A 12 jelenetre osztott mű cselekménye a Forradalmi Kormányzótanács rendeletének hatásait mutatja be az érintettek szemszögéből. Az első világháborús vereség sújtotta Magyarországon, a Hörpintő kocsma félhomályában lenne csak igazán igénye a szeszes italra az Isonzóról hazatért katonáknak, ám aki a tilalom ellenére alkoholt fogyaszt, egy évig terjedő fogházzal és 10 ezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő. A fekete humorral átitatott darab tökéletes illusztrációjául szolgálnak a lapszámot ékesítő Farkas Ádám műtárgyfotói, melyek legfőbb témája az alkoholellenes korabeli propaganda.
Farkas Ádám Munkácsy-díjas szobrász békés szertartásokkal teli mindennapjaiba avatja be az olvasót. A képzőművész így tekint a koronavírus-járvány miatt kialakult karantén idejére: „Persze, tudom, könnyű a zártságot úgy elviselni, ha fennmarad a kivételes lehetőség, hogy az ember tevékenysége izgalmas kaland is egyben, és az eredmény, függetlenedve alkotójától önálló útra léphet, mások számára, akár generációkon keresztül, örömforrásává is válhat. Amíg lehet, örüljünk minden reggelnek, napsütésnek, alkonyati madárcsicsergésnek, apró sikernek, kijavítható hibának…”
Spannraft Marcellina egyetemi tanár Jókai Mór Szép Mikhál című művét, mint női beavatás történetként értelmezi és tárja fel az olvasó előtt. Az elemzés során előtérbe kerülnek a mítoszok, mesék, mondák női archetípusainak Jókai írói világban megjelenítő alakjai (Mikhál – Athéné, Sára asszony – Mária, Démétér, Babura Pirka – Gorgo stb.) A regény a Jókai életmű egy ritkán emlegetett darabja, mégis több kiadást is megélt. A kötet kölcsönözhető a Berzsenyi Dániel Könyvtár állományából a J 68-as jelzeten. Turczi István költő Szeresd a vándort című kötetét Péntek Imre kritikus ajánlja a közönség figyelmébe: „tanulságos, mély gondolatokkal, történelmi analógiákkal élő szöveget olvashattunk a kötetben. Turczi életesen rajzolta meg modelljeinek lelki fejlődését, élve a kínálkozó, epikai hitelt adó motívumokkal, szavakkal, idézetekkel, stílusfordulatokkal.”
