|
|
|
 |
|
 |
Magyar Széppróza Napja |
|
|
|
Magyar Széppróza Napja – 2021. február 18.
A Magyar Írószövetség kezdeményezésére 2018 óta ünnepeljük a Magyar Széppróza Napját, február 18-án. Ez a dátum jeles magyar írónk, Jókai Mór (1825-1904) születésnapja.
Ennek apropóján 2021-ben évfordulós íróinktól nyújtunk át egy válogatást, melyben rövid életrajzi ismertetés mellett néhány találó idézettel emlékezünk rájuk.
15 éve halt meg Lázár Ervin (1939-2006) Kossuth-díjas író, elbeszélő, meseíró
Gyermekkorát és élete első felét a Tolna megyei Rácegrespusztán töltötte. Pécsen majd Budapesten dolgozott újságíróként. 1989-től szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett, a Magyar Írószövetségnek és Magyar Művészeti Akadémiának is tagja lett. 2006. december 22-én hunyt el Budapesten, 70 éves korában. Felesége Vathy Zsuzsa írónő volt.
"Lázár Ervin meséi engem ugyanis arra tanítottak, hogy mindig van remény. Még akkor is, ha a kerek erdő négyszögletűre sikeredik…Hiszen éppen abban a világban élünk, ahol kicsit mindenki másmilyen. Most már csak azt kellene mindannyiunknak megtanulni, hogyan ildomos viselkedni ebben a világban: hogyan lehet elfogadni, megérteni, felemelni, segíteni – és szeretni. Ez Lázár Ervin ránk hagyományozott öröksége, tudása, kincse. Tőlünk függ, hogy mit teszünk vele." Boldizsár Ildikó1
„Most már, az idők múltával azt is tudom, hogy arról szólt a mese: a világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos, amivel el kell jutnia az Üveghegy elé, s aki az Üveghegy elé akar jutni, annak ismernie kell testvérét, anyját, nagyapját, tudnia kell, hogy az Üveghegy vára mindenki előtt nyitva áll, csak szeretet és tiszta szív kell hozzá.” Lázár Ervin2
100 éve született és 20 éve halt meg Mészöly Miklós (1921-2001) Kossuth-díjas író, a 20. század második felének egyik legjelentősebb prózaírója
 Mészöly Miklós (eredeti családneve: Molnár) Szekszárdon született. A második világháború alatt frontkatona volt, szerbiai fogságba került. Később jogi doktorátust szerzett, dolgozott lapszerkesztőként, Budapesten a Bábszínház dramaturgja volt, az 1950-es évek közepétől szabadfoglalkozású író. 1949-ben feleségül vette Polcz Alaine pszichológust. 1990 szeptemberétől a Magyar Írószövetség elnökségi tagja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának pedig alapító elnöke volt.
„Komolyan hiszem, hogy csak az tud igazán tárgyilagos lenni, akinek minden oka megvan rá, hogy elfogult is legyen. Az igazi megértésben mindig van egy csöpp gyengeség is.” Mészöly Miklós3
„Az atléta halála egyike a legjobb huszadik századi magyar regényeknek… A regény a maga idejében zavarba ejtően modern volt, és számos nyelvre lefordították, amivel akkoriban jóval kevesebb magyar regény büszkélkedhetett, mint manapság. A könyv erejének a fordításoknál talán mégis hitelesebb jelzője az a rendkívül szerteágazó hatás, amelyet a magyar irodalomra gyakorolt…” Szolláth Dávid4
80 éve született Tar Sándor (1941-2005) József Attila- és Márai Sándor-díjas író, szociográfus
 Hajdúsámsonban született szegényparaszti családban. Gyermekkorától kezdve megszállottan olvasott, verseket, történeteket írt. Több tucatnyi elbeszélést, novellát írt, de regényeket és szociográfiát is. Elbeszélései a perifériára szorult, nyomorban és kilátástalanságban élő embereket mutatják be: munkanélkülieket, kiszolgáltatottakat, betegeket. Tehetségét több irodalmi díjjal is elismerték, de a 90-es években ügynök múltja kitudódott, 1999-ben maga is nyilvánosságra hozta tevékenységét. Testileg-lelkileg egyre rosszabb állapotba került, és többszöri öngyilkossági kísérlet után, 2005. január 30-án maga vetett véget életének.
„Tar Sándor költői és izgalmas novellái Magyarországról szólnak: csalódottakról, jobb sorsra érdemes álmodozókról. Sokat tudott arról, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság. A falu bolondjait, a mi utcánk szegényeit, betegeit, alkoholistáit azóta is megtaláljuk bárhol azországban. Tar Sándor „ott” maradt, ahonnan a pályatársak lassanként kivonultak. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában.” Bodor Ádám5
„Apánk meg nagyapánk még mindenkinek tudott adni egy kis darab földet, házat. Az volt a dolgunk, hogy szerezzünk hozzá, törekedjünk… Jött a téesz, a fiatalja meg elment, semmi nélkül, bányába, építkezésre, kohásznak, a legtöbb ott is maradt. Aztán mentek megint, akik azután születtek, iskolára, gyárba, Debrecenbe, Pestre, ki hova, most meg jönnek vissza éhesen, üres kézzel. Isznak, tekeregnek. Kártyáznak. Élnek az öregek nyakán, és várják a postást. A segélyt. A nyugdíjat. Mindegyik azt várja… (...) Na, szóval, mindenkinek megvan a maga baja. Nekem ez. Mert a dologgal bírok én még mindig, úgy öregesen, de ezzel nem tudok bánni…” Tar Sándor6
A válogatást készítette: Vörösné Adler Erika
80 éve született Gion Nándor (1941-2002) Déry Tibor- és József Attila-díjas vajdasági magyar író, újságíró, forgatókönyvíró, tanár
 Gion Nándor (1941-2002) egy soknemzetiségű délvidéki kisvárosban, Szenttamáson született. Ifjúságának helyszíne számos írásában visszaköszön, történeteihez közvetlen környezetéből merített ihletet, karaktereit családtagjairól, ismerőseiről mintázta. Magával ragadó, a valóság elemeit, problémáit mesebeli elemekkel átszövő stílusát ő maga és az irodalomtörténészek is a „dúsított realizmus” jelzővel illetik. Az Új Symposion nemzedékének tagja, az újvidéki rádió főszerkesztője, és néhány évig az Újvidéki Színház igazgatója is volt. Munkásságát többek között Déry Tibor- és József Attila-díjjal ismerték el.
"Szeretek mesélni. Leginkább igaz történeteket. És olyan dolgokról, amelyeket fontosnak tartok. Meggyőződésem, hogy a történések megfelelő leírása és egymás mellé állítása hatásosabb a hosszan tartó magyarázatoknál. És megenged bizonyos fegyelmezetlenséget, amire nekem szükségem van. Magam is az ilyen könyveket szeretem olvasni. Magam is ilyen könyveket próbálok írni.” Gion Nándor7
„– Minden ingoványban van egy láthatatlan út – mondta majdnem álmodozva Burai J. – Ez az út általában egy száraz dombra vezet, láthattátok. Ezt az utat kell megtalálni, akkor az ember biztonságosan eljut arra a száraz dombra; elmegy oda, amikor akar, és addig marad, ameddig akar. Senki sem férkőzhet a közelébe, senki sem háborgathatja. Képzeljétek el!” Gion Nándor8
120 éve született Németh László (1901-1975) József Attila- és Kossuth-díjas író, esszéista, drámaíró, műfordító
 Németh László (1901-1975) bölcsésznek készült, végül mégis orvosi diplomát szerzett, mert úgy vélte, a korszerű műveltség nem lehet teljes természettudományos ismeretek nélkül. Az irodalmi életbe a Nyugat novellapályázatának nyerteseként robbant be 1925-ben. A Tanú és a Válasz folyóiratok alapító-szerkesztőjeként, iskolaorvosként, pedagógusként, tanulmányíróként és szépíróként is meghatározó alakja volt a 20. századi szellemi életnek. Műfordítói munkássága is kimagasló: neki köszönhetjük többek között Tolsztoj számos művének értő fordítását.
„Akit én igazi olvasónak nevezek, irányítást, segítséget keres a könyvben. Minden élet, az értékesebbje legalább, vállalkozás, az igazi olvasónak a könyv arra kell, hogy ezt a vállalkozást, a történeti helyet, amelyen folyik, tudatosítsa s összehasonlítás és tapasztalat szélesebb körét nyitva meg, erkölcsi lénye kifejtésében segítse.” Németh László9
Pilinszky János méltatása, akit szoros kötelék fűzött Németh Lászlóhoz:
„Évekkel az egzisztencialisták előtt megírta az első egzisztencialista regényt, a világirodalom egyik legjobb regényét, az Iszonyt. Tizenhét éves lehettem, mikor első könyveit elolvastam. Tehetsége „megvakított”, elbűvölt és kétségbe ejtett.” Pilinszky János10
120 éve született Szerb Antal (1901-1945) író, irodalomtörténész
 A tragikus sorsú Szerb Antal (1901-1945) a Nyugat második nemzedékének kiemelkedő alkotója. Többgenerációs értelmiségi család sarjaként a könyvek jelentették természetes közegét. Rendkívüli műveltségének, naprakészségének köszönhetően már fiatalon elismert tudósként tartották számon kortársai. Az irodalomnak nemcsak nagytudású ismerője, hanem szerelmese is volt – szenvedélye minden írásából sugárzik. Zsidó származása miatt több alkalommal munkatáborba hurcolták, ám a balfi táborból már nem térhetett haza.
„Azt szeretném, hogy az, aki könyvemet forgatja, kedvet kapjon minél több értékes, igazán világirodalmi könyv elolvasására. Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó. Vágyam az, hogy az olvasás szenvedélyét keltsem fel és tápláljam azokban, akikhez soraim elkerülnek.” Szerb Antal11
Szemlér Ferenc költő, aki mindössze két alkalommal találkozott a nála néhány évvel idősebb íróval, így emlékezett rá: „Humor villogott a szemében, csillant meg szavaiban, és ez érzelmeinek mélységéről tett tanúságot. Könnyed fölénnyel kezelte a világ és élet súlyos kérdéseit, - ez arra vallott, hogy végtelenül komolyan veszi valamennyit. Szívesen és gyakran nevetett, amiből titkos bánataira lehetett következtetni. Töretlen bizakodása mögül végül mintha készülő tragédiák komorlottak volna elő.” Szemlér Ferenc12
A válogatást készítette: Varga Dorottya
A hivatkozott művek könyvtárunkból kölcsönözhetőek!
1 In memoriam Lázár Ervin. Az Országos Széchényi Könyvtár virtuális kiállítása. Részletek a kiállítás emlékezéseiből. In: Lázár Ervin. Vál. Vathy Zsuzsa, Komáromi Gabriella. Bp. Napkút- PIM, 2015. 105-106. p.
2 Lázár Ervin: Az élet titka. In: L. E.: Százpettyes katica. Mesék, mesenovellák, kiadatlan írások. Bp. Móra, 2019. 24-27. p.
3 Mészöly Miklós: Az atléta halála. 6. kiad. Bp. Jelenkor, 2017. 7. p.
4 Szolláth Dávid: Utószó. (részlet) In: Mészöly Miklós: Az atléta halála. 6. kiad. Bp. Jelenkor, 2017. 216-217. p.
5 Bodor Ádám fülszövege: In: Tar Sándor: A mi utcánk. 3. kiad. Bp. Magvető, 2018. 241 p.
6 Tar Sándor: Vida bácsi. In: T. S.: A mi utcánk. Bp. Magvető, 2018. 5-11. p.
7 Bálint Sándor: Mesélni igaz történeteket. Interjú a Déry-díjas Gion Nándorral. In: Véres patkányirtás idomított görényekkel. Bp. Noran Libro, 2012. 219-222. p.
8 Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza. Újvidék, Fórum, 1977. 19. p.
9 Az igazi olvasóról. In: Németh László: A felelősség szorításában. Jelek a társadalomnak 1945-1975. Bp. Püski, 2001. 238. p.
10 Pilinszky János: Vázlatok Németh Lászlóról. 1976. In: „Európai látókörű magyar”. Emlékezések Németh Lászlóra. Szerk. Monostori Imre. Szeged, Tiszatáj Alapítvány, 2006. 131-132. p.
11 Szerb Antal: A világirodalom története. Bp. Magvető, 2005. 7-13. p.
12 Szemlér Ferenc: Szerb Antal emlékezete. In: Igaz Szó. 1970. 1. sz. 135-139. p.
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
