[ Berzsenyi Dániel Könyvtár

A Mesterdetektív egy kiváló rendező, Kenneth Branagh (Sok hűhó semmiért, Mary Shelley: Frankenstein, Hamlet) 2007-es filmje Harold Pinter forgatókönyvéből, mely Anthony Shaffer színdarabján alapszik. A történetet kortalansága miatt számtalanszor színpadra állították már, többek között itt Szombathelyen is, ahol Horgas Ádám rendezésében, Jordán Tamás és Kálmánchelyi Zoltán főszereplésével láthatta a Weöres Sándor Színház közönsége.

Az alapmű egy izgalmas kamaradarab, mely két, erkölcsi párbaját vívó férfiról szól. A kezdeti ok pedig nem lehet más, mint a gyengébbik nem képviselője, aki sohasem jelenik meg a vásznon.
A sikeres színpadi műből adaptált filmben Andrew Wyke (Michael Caine) egy hetvenes éveiben járó tehetséges, befutott krimi-író. Legtöbbször egyedül tengeti életét a hatalmas ház kamerákkal körülvett falai között. Egy nap vendég érkezik hozzá: Milo Tindle (Jude Law), a fiatal, munkanélküli színész, aki arra kéri az írót, hogy egyezzen bele a feleségével való válásba. Ekkor az író egy előre jó kitervelt veszélyes és intrikus játékra csábítja őt. Felveti neki a lehetőséget: mi lenne, ha Milo ellopná az emeleti széfben található több milliót érő ékszergyűjteményt: így mindketten jól járnának, hiszen míg Milo biztosítani tudná Maggie jövőjét, addig Andrew jókora biztosítási összeget tudna felmarkolni, s így biztos tudattal engedné el feleségét, aki nem jelentkezne nála a jövőben különféle vagyonmegosztási igényekkel. Ezzel a játék kezdetét veszi.

És nem is akármilyen módon. Mint egy okosan felépített bokszmérkőzés, ahol nem az számít, hogy ki talál először célba, ki mikor üt vissza, hanem az, hogy a végére ki visz be több találatot, és ki marad állva. Egy idő után háttérbe szorulnak a kezdeti okok - a feleség valamint az ékszerek is - és nem marad más, mint a túlfűtött élő sakkjátszma két királyának csatája. Egy okos, ravasz, nagyon erős intellektussal megírt kamaradrámát láthatunk, kegyetlen szellemi idegölő párharccal fűszerezve, mindezt három felvonásban tálalva: kezdve a hirtelen komolyra forduló játékkal, az édes bosszún át, a végső drámai és zavarba ejtő lezárással.

A filmben mindkét karakter tökéletesen kitalált, szinte egymás ellenlábasai. Michael Caine tökéletesen hozza a ravasz, megfontolt, de mindvégig számító öregúr jellemét és vele együtt hűvös eleganciáját. Jude Law „gigolo" szerepe remek táptalaj színészi rátermettségének bizonyítására: hol gyenge felszínes megalkuvó, hol pedig őrjöngő gyilkos tekintetű játékosként brillírozik. Mindkét fél zseniális. Ez a film egyik nagy ütőkártyája. A másik pedig a hideg, formalista, szinte már fojtó küzdőtér, - hisz a helyszín végig az író telekamerázott lakása - mely nagyon jó dramaturgiai csatatér egy ilyen volumenű összecsapáshoz. És, hogy ki lesz e vérre menő csata győztese? Nem biztos, hogy az, aki a mérkőzés végén diadalittasan a magasba emelheti a kezét.
Tisztán, következetesen, okosan felépített, fordulatokban bővelkedő intellektuális mozgóképes színmű, melyben csak kapkodjuk a fejünket, a frappánsan megírt párbeszédek, a csodálatos képek, a színészi játék és a lágy aláfestő zene folytán. Bátran ajánlom mindenkinek.