A társadalom peremére szorult pankrátor és a kiöregedő, de még feszes idomokkal rendelkező sztriptíztáncosnő találkozása egy használtruha bolt kellős közepén a mindennapi túlélés és megaláztatások forgatagában - egy teljes egészében rendkívüli és kötelező film.
A rendező Darren Aronofsky, aki a Pí című szürreális filmjével kezdte pályafutását, aztán a gyógyszer- és kábítószer függőségről szóló Requiem egy álomért című örök klasszikusával bebizonyította, hogy ott van a helye a legnagyobb rendezők között. Következett a több évezredet átölelő örök szerelem kibontakozását bemutató Forrás, végül a lelki mélységekig hatoló Fekete hattyú, melyet a Pankrátor női párjának tartanak. Aronofsky egyedi stílusú mesterrendező, mind a hangulatteremtés, az emberi lelki dráma, a színész és történetvezetés, a pengeéles vágások, a szokatlan kamera beállítások és mozgások, valamint a hangeffektek terén is.
A történet egy leáldozott csillagú pankrátorról, Randy "Kos" Ram-ről (Mickey Rourke) szól, aki a nyolcvanas években élte fénykorát. Ő volt akkoriban a legnagyobb sztár a szakmában, teltházas meccseket vívott, lelkes rajongók figyelték minden lépését, még pankrátoros Nintendo játék is készült vele. Mára már megöregedett és kiégett, egy lerobbant lakókocsi-parkban tengeti nyomorúságos életét, ahol még a havi bérleti díjat is alig bírja kifizetni.
Egy nap Randy válaszút elé kerül: teste felmondja a szolgálatot. Összeesik az öltözőben, majd szívműtéten esik át, az orvos eltiltja az életét jelentő show műsortól. Mit tehet ilyenkor a kiöregedett sportoló, aki a megjátszott verekedéseken kívül a világon semmihez nem ért, aki leragadt a nyolcvanas években, és akit csak rajongói szeretete éltet? Ez a központi kérdése a filmnek, így a rendező ezen a korántsem hétköznapi életszituáció megoldására keresi a válasz.
Randy kiszáll a ringből, és megpróbál beilleszkedni a rohanó társadalomba: húsboltban munkát vállal, és a mindennapok sivársága elől menekül a család és a kapcsolatok eszményrendszeréhez. A maga egyszerű módján próbálja rendbe tenni kapcsolatát az elhagyott, rég nem látott lányával, és szeretné elnyerni egy kiöregedő, szintén a társadalom peremére szorult sztriptíztáncosnő kegyeit, - Marisa Tomei szintén kiváló alakításában - aki a mindennapi megaláztatások árán tudja csak biztosítani fia életét.
A Mickey Rourke által megjelenített figura egyszerre indulatokkal teli, makacs, konzervatív, mégis inspiráló, érzékeny, emberien gyámoltalan és szerethető figura, ahogyan önmagát keresi egy számára ismeretlen világ útvesztőiben. Olyan jellem ő, aki hiába próbálja maga mögött hagyni sorsát, kitörésre alkalmatlan, ambíciója álomvilágba kergeti, ő maga pedig karrierjét üldözi, fénykorát támasztaná fel. Rourke szinte teljesen eggyé válik a karakterrel, meggyötört, sebhelyes és fáradt arca, a dagadó izmok mögé rejtett fájdalom mind hiteles és valós. Szinte már nem is egy figurát alakít, hanem ő maga az.
Egy ember küzdeni akarását, de továbblépési képtelenségét látjuk, akivel a teste, legfőképpen a szíve már nem akar együtt szárnyalni. Remek alakítások, bravúros rendezés - kegyetlenül emberi film, amelyet minden filmbarátnak vétek lenne kihagyni.
A rendező Darren Aronofsky, aki a Pí című szürreális filmjével kezdte pályafutását, aztán a gyógyszer- és kábítószer függőségről szóló Requiem egy álomért című örök klasszikusával bebizonyította, hogy ott van a helye a legnagyobb rendezők között. Következett a több évezredet átölelő örök szerelem kibontakozását bemutató Forrás, végül a lelki mélységekig hatoló Fekete hattyú, melyet a Pankrátor női párjának tartanak. Aronofsky egyedi stílusú mesterrendező, mind a hangulatteremtés, az emberi lelki dráma, a színész és történetvezetés, a pengeéles vágások, a szokatlan kamera beállítások és mozgások, valamint a hangeffektek terén is.
