1972 óta idén először jutott ki a magyar válogatott az Európa-bajnokságra. Ezzel hosszú idő után vehet részt ismét nagy futballeseményen: kontinenstornán 1972-ben, míg világbajnokságon 1986-ban járt legutóbb. Ennek apropóján érdemes elővenni a talán legismertebb magyar focistáról, Puskás Öcsiről szóló dokumentumfilmet és rajta keresztül felvillantani a magyar futball legsikeresebb időszakát.
Puskás - a legismertebb magyar szó és a legismertebb magyar név világszerte. Egy felejthetetlen legenda. Egyes helyeken a Boom Ágyú, máshol Pocakos, vagy épp Pancho. 2009-ben Almási Tamás (Sejtjeink, Márió, a varázsló) rendezésében egy nagyszabású portéfilm készült az ország Öcsijéről, aki ennek a filmnek az elkészülését már sajnos nem élhette meg, de archív felvételek segítségével újra láthatjuk és hallhatjuk őt.
A film kronológiai sorrendben - a gyermekkortól kezdve egészen a 2006-ban bekövetkezett halálig - veszi sorra Puskás életének eseményeit, kudarcait és legfőképpen sikereit. Mindemellett érintjük a II. világháború, a svábok kitelepítése, az 56-os forradalom és legfőképpen a megtorlás időszakát. A rendező az életpályát a huszadik századi hazai és európai történetbe ágyazva mutatja be. Enélkül ugyanis kevésbé lennének érthetők a döntések, a miértek, és ezzel a háttérrel válik a film teljes egésszé, feledhetetlen emberközeli élménnyé.
Archív felvételeken látjuk a Kispesti (Honvéd) kezdéseket, az 1952-ben Helsinkiben kimaradt 11-est, a híressé vált Anglia elleni 6:3-at, majd a kevesebb felhajtást kiváltó 7:1-et, a ma is utánozhatatlan cseleket és bombagólokat, az 1954-es világbajnokság góljait, helyzeteit, és a végső, 3:2-es vereséget. Szepesi hangja pedig tovább fokozza a vizuális élményt és érzést. Szinte kirázza a nézőt a hideg, mintha ott ülnénk több mint 50 évvel ezelőtt, és együtt izgulnánk a játékosokkal és a szurkolókkal.
Láthatjuk a Honvéd világkörüli útját, a külföldre való menekülést, a FIFA és a politikai befolyásolás miatti két évre szóló eltiltást, a mélybe zuhanást, majd a minden fáradságot megérő felemelkedést. A film mesél a Real Madrid-beli Pancho időszakról, az elfelejtett athéni edzős időszakról, az emberbaráti adakozó történetekről. Látjuk, ahogy Puskás hazatér 1981-ben, majd a melbourne-i edzői időszakát is.
Életének meghatározó - első és utolsó beteges - éveit Magyarországon élte le, és akkor lábadt könnybe igazán a szeme, ha magyarul skandálták a nevét a stadionokban. Életét a labdarúgásnak szentelte, igazi barát és sportember volt a pályán és a pályán kívül is. Erről tanúskodnak a filmben megszólaló barátai, Öcsi bácsi testvére, felesége, magyarországi csapattársai - Grosics Gyula, Buzánszky Jenő -, madridi csapattársai - Alfredo di Stefano, Raymond Kopa, José Emilio Santamaria -, egykori ellenfelei és volt játékosai, a Panathinaikos vezetői, és ezek mellett legendás labdarúgók és edzők, így Franz Beckenbauer, Sir Alex Ferguson, Pelé és Michel Platini.
A történelem sötét múltja folyamán egy szerethető emberi élet bontakozik ki. Olyan emberi élet, aki ha másképp dönt a történelem, meghurcolt alanyaként végezte volna egy kötél végén vagy épp egy pocsolyába fulladva. Egy ember, aki politikamentes maradt, és így vált a pályán sportoló zsenivé, s maradt az életben érző ember. A dokumentumfilm végén kivétel nélkül mindenkinek hevesebben kezd dobogni a szíve a büszkeségtől. A film méltó a legismertebb magyar emlékéhez, mely generációkat, nemzeteket és talán a magyarságot is összeköti.
