A tavalyi év egyik filmes gyöngyszeme ezúttal Franciaországból érkezett.
A történet főszereplője egy vidéki, tanyán élő, tizenéves kamaszlány Paula (Louane Emera), akinek az élete nem egyszerű. Rajta kívül a családjában mindenki siketnéma (apuka, anyuka, fiútestvér). Paulára nagy felelősség hárul, hiszen a család gazdálkodik, teheneket tartanak, a sajtot eladják, így ahhoz, hogy a szülők megértessék magukat, szükség van lányukra a farmon, a piacon, az üzletkötésben. Mindezek mellett az apa megharagszik a falu vezetőjének egyik döntésére és úgy dönt, jelölteti magát a következő polgármester-választáson. Politikai ambícióinak népszerűsítését-tolmácsolását csak a lánya tudja segíteni. Ő tehát az egyetlen összekötő kapocs a hallók, a külvilág és szülei, testvére között.
Paulának az iskola is tartogat kihívásokat: belezúg egy srácba, aki az iskolai kórus tagja, így a közeledés esélyét látva, maga is jelentkezik a csoportba. Kiderül, hogy óriási tehetsége van az énekléshez, és tanára szerint jó eséllyel tudna felvételizni egy magas rangú párizsi énekiskolába, ám ez azzal is járna, hogy életében először hátra kellene hagynia a családját. A lehetőség Paulát nem várt dilemma elé állítja: siketnéma családjában elengedhetetlennek tűnik a segítsége, közben pedig ott van a saját utakkal kinyíló nagyvilág. A sors fintora, hogy a lány olyan adottság birtokában van, amit a többiek sosem hallhatnak meg.
A film elsősorban a felnőtté válásra és a családi összetartozásra koncentrál, miközben a humor eszközével dönti romba a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos sztereotípiákat. A Bélier család egyszerre komikus és drámai, miközben egy felnövés történet bontakozik ki előttünk: az első szerelem, lázadás, nővé érés, elszántság, lehetőségek, álmok, családi összetartás és megértés, döntések, a saját utunk megválasztása. Nem tökéletesre formált karaktereket kapunk, hanem egyszerű, esendő, hibákat elkövető, hétköznapi embereket, akik a siketnémaságot leszámítva akár mi magunk is lehetnénk.
A film által bepillantást kapunk a siketnémák világába, az alkalmazkodásukba, a küzdelmeikbe, a mindennapi életükbe, mindezt olyan jelenetekkel megfűszerezve, hogy látjuk a siketnéma házaspár veszekedését, vagy az ő helyzetükbe helyezve a nézőt, egy koncertet teljesen némán nézünk végig. Paula egyik fellépésénél egyszer megszakad a hang és csak a tátogó lányt látjuk, miközben ragyogó szemekkel figyeli szüleit. Felejthetetlen jelenet az is, mikor Paula éjszaka a kertjükben ad szerenádot édesapjának - aki csak a hangszálak rezgéseiből érzékelve tudja megérteni és értékelni lánya tehetségét -, vagy a film végi jelnyelvvel is előadott éneklés.
A főszerepet alakító Louane Emera a való életben is énekes, a The Voice tehetségkutató második évadjában az elődöntőig jutott. Nemcsak szép hanggal megáldott, de ezzel az alkotással igen tehetséges színésznővé is formálódott. Ugyancsak dicséretes a többi szereplő - Karin Viard (anya), François Damiens (apa),Luca Gelberg (fiútestvér) - játéka is.
A Bélier család igazi nyári, életigenlő mozi, hihetetlen pozitív energiákkal, szerethető karakterekkel, életszerű történésekkel, humorral és bájjal, némi drámával, számos felejthetetlen, néha könnyfacsaró pillanattal és egy jó adag intelligenciával.
A film elsősorban a felnőtté válásra és a családi összetartozásra koncentrál, miközben a humor eszközével dönti romba a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos sztereotípiákat. 
