Elementáris erejű életigenlő alkotás Lenny Abrahamson A szoba című filmje, mely Emma Donoghue azonos című regényéből készült. Fantasztikus képi világ, kiváló szereplőgárda: Brie Larson anyafigurája felejthetetlen, akárcsak Jacob Tremblay kislányos karaktere, aki már most nagyszerű kvalitásokkal rendelkező gyerekszínész.
Az ötéves Jack (Jacob Tremblay) egész életét a szobában élte le, számára ez a négy fal jelenti a világ határait. Anyukájával, Joy-jal (Brie Larson) él itt, aki szeretettel törődik vele, játszik vele, tanítgatja és egy fantáziavilágot teremtett számára, amiben a falon kívüli világ már világűr. Az igazság pedig, hogy Joy-t 7 évvel ezelőtt még tinédzserként elrabolta egy férfi és fogva tartja őt ebben a szobában. A férfi nagyjából minden este meglátogatja a nőt. Ebből a viszonyból született meg öt éve Jack.
Joy a mindennapos megpróbáltatások és nehézségek dacára mindig mosolyt erőltet az arcára, mert fontos számára, hogy gyermeke jól érezze magát, hisz azt akarja, hogy a fiú ne sérüljön a történtektől és egészséges felnőttként éljen majd a külvilágban. Joy nem adta fel a szabadság reményét, így úgy dönt, beavatja az ötéves Jacket életük valódi történetébe, és elárulja, hogy a világ a szobán túl is létezik és ideje megtapasztalni azt, ami a falakon túl van. Ehhez azonban tervre és szökésre van szükség, amit Jack-nek egyedül kell megtennie. Jack pedig kezdi megérteni, hogy a Szoba igazából börtön volt, ők pedig fogvatartottak benne. Amikor pedig végre szabadok lesznek, Jack és Joy számára is új élet kezdődik. Olyan, amire egyikük, és családtagjaik sem készültek fel.
Emma Donoghue A szoba című könyvéből maga a szerző készítette el a forgatókönyvet. A könyv eredetileg 2010–ben jelent meg. Az írónő egy igazi esetből merítette az ötletet: 2008 áprilisában derült ki, hogy Ausztriában Elisabeth Fritzl-et saját apja tartotta fogva hosszú éveken keresztül és ahol az ötéves Felix hasonló zárt körülmények között született. A könyv és a film is kemény témákat dolgoz fel, nemcsak a fogságon belüli nyomasztó időszakot mutatja be, hanem az az utáni beilleszkedési szakaszt is.
A szobabelső szűk képekkel operáló világa Danny Cohen munkáját dicséri, aki különleges szögekből fényképezett, és a mélységekkel, méretekkel való variálással tovább fokozza az egész világot szimbolizáló, de mégiscsak zárt térélményt.A rendező hagyja, hogy a képek, az arckifejezések és a tekintetek beszéljenek magukért.
Lélegzetvisszafojtva drukkolunk a szökés sikerességéért, szinte a karfát szorongatjuk Jack menekülése közben, végül együtt lélegzünk fel a szabaduláskor. A szobából való menekülés igazi dramaturgiai fordulatot hoz, hisz látjuk és érezzük azt a lélektani folyamatot, amelyet a szobában eltöltött évek okoztak anyánál és fiánál. Jack számára a szó szoros értelmében a szabaduláskor tárul ki a világ. De mégis a szabadság felszabadító és néhol fojtogató kettőse nem hagyja nyugodni a szereplőket, ahogy minket a nézőket sem.
Számos kérdés pörög a fejünkben: Vajon mit kezd egy pár négyzetméteres kis szobában nevelkedett ötéves gyerek azzal a helyzettel, amikor rázúdul ez az emberekkel teli, zajos, kitárult nagyvilág? Hogyan tudja egy anya ilyen szeretetben elfogadni a gyermeket, akinek a fogvatartója az apja? Vajon Joy elvált szülei tudják-e szeretni így a kisfiút? Hogyan lehet nőként feldolgozni az évekig tartó traumát és a gyógyíthatatlan sebeket? Hogyan lehet az elvesztegetett éveket visszaszerezni és újra beilleszkedni a társadalom körforgásába? Vajon Jack képes lesz-e barátkozni másokkal? És mindezek után felvetül egy végső kérdés: kinn jobb vagy benn?
A szoba egy nagyon mélyre ásó dráma egy fiatal lányról, aki a bezárt pokolban igazi anyává válik és az ezzel járó felelősség ad új értelmet az életének. A film egyszerre szól az anyai szeretet erejéről, a gyermeki ártatlanságról és nyitottságról, az akadályok leküzdéséről, valamint az újrakezdés lehetőségéről. Visszafojtott lélegzet, karfát szorító feszült atmoszféra, letisztult reális történetvezetés, hiteles és szívszorító alakítások, retinába égett képsorok, gondolatébresztő pszichológia, zavarba ejtő kinn és benn létezés, felszabadító és néhol fojtogató kettősség. A szoba egy intelligens, szívszorító, felejthetetlen anya-fiú kapcsolati dráma. Kötelező darab!
Az ötéves Jack (Jacob Tremblay) egész életét a szobában élte le, számára ez a négy fal jelenti a világ határait. Anyukájával, Joy-jal (Brie Larson) él itt, aki szeretettel törődik vele, játszik vele, tanítgatja és egy fantáziavilágot teremtett számára, amiben a falon kívüli világ már világűr. Az igazság pedig, hogy Joy-t 7 évvel ezelőtt még tinédzserként elrabolta egy férfi és fogva tartja őt ebben a szobában. A férfi nagyjából minden este meglátogatja a nőt. Ebből a viszonyból született meg öt éve Jack.
