A Sarah Gavron rendezte film 1912 Londonjába visz vissza, ahol Maud Watts (Carey Mulligan), fiatal dolgozó nő, anya és feleség sorsán keresztül mutatja be a nők helyzetét és a szüfrazsett mozgalmat. Maud gyerekkora óta egy mosodában dolgozik, ahol csak azért végez egy kicsit könnyebb munkát, mert a főnökének a kedvére tett. A mozgalommal egyik új munkatársa ismerteti meg jobban, akihez csatlakozik, mikor a nőknek lehetőségük lesz felszólalniuk a parlamentben a választójogukért. Végül Maudnak kell beszélnie helyette, elmeséli a gyerekkora óta őt ért megpróbáltatásokat, ami teljesen általános volt abban az időben és helyzetben.
 

A szegényebb társadalmi rétegek női dolgozhattak ugyan, de gyakran embertelen körülmények között, kiszolgáltatva a főnökeiknek. A bérük kevesebb volt, mint az ugyanazt a munkát végző férfiaknak. Otthon sem volt jobb a helyzetük, a férjük uralkodott felettük – még a gyerekük felett sem volt hatalmuk jogi szempontból.
A film Maud beavatódásán keresztül mutatja meg a korabeli helyzetet.

A kezdeti idegenkedése után egyre jobban felnyílik a szeme, megérti, hogy harcolnia kell, később pedig az őt ért igazságtalanság hajtja. Megjárja a börtönt, itt a film feleleveníti azokat a megpróbáltatásokat, amiket a szüfrazsettek elszenvedtek - például az éhségsztrájkot és a kényszertáplálást.
A mellékszereplők közül érdemes megemlíteni Edith New karakterét (Helena Bonham Carter), aki orvosnak készült, de neme miatt nem tanulhatott tovább. A férje támogatja a mozgalomban, ami ritka eset volt, de a film készítői meg akarták mutatni, hogy nem minden férfi állt negatívan a kérdéshez. Meryl Streep a kor egyik ikonját, a szüfrazsett mozgalom vezetőjét, Emmeline Pankhurst-öt jeleníti meg, őt sajnos csak rövid ideig láthatjuk a filmben.
Ajánlom ezt az alkotást minden nőnek és azoknak, akik szeretik a történelmi tényeken alapuló, valós eseményeket feldolgozó történeteket.