Alejandro González Iñárritu rendező Michael Punke író azonos című regénye alapján készült filmje 2015-ben három kategóriában: a legjobb férfi főszereplő, a legjobb rendező és a legjobb operatőr kategóriában nyerte el az Oscar-díjat.
A film az 1820-as évek Amerikájában játszódik, amikor az európai telepesek még nem kolonizálták a területeket. Busás fizetség reményében az indiánok uralta vidékeket marcona prémvadászok járják. Kegyetlen és veszélyes sors az övék. Nemcsak a zord időjárással, az olykor-olykor felmerülő élelemhiánnyal, vadállatokkal, de a veszélyes őslakó indiánokkal is lépten- nyomon farkasszemet kell nézniük. A nyitójelenetben prémvadászokat látunk, akik munkájuk végeztével indulnának tovább, ám ekkor egy ellenséges indián horda lecsap rájuk. A csapat megfogyva, ám töve nem, egy nehezebb úton folytatja útját Hugh Glass (Leonardo DiCaprio) vezetésével. A veszteségeik pótlása előtt tábort vernek, eközben Glass elindul felfedezni a környéket. Hirtelen szembetalálja magát egy hatalmas grizzly medvével, és bár végül legyőzi, de az állat olyan brutális sérüléseket ejt testén, amelyből szinte lehetetlen a felépülés. Társai egy darabig hordágyon próbálják továbbvinni, ám a földrajzi sajátosságok, a leselkedő veszélyek ezt lehetetlenné teszik, így a kapitány (Domhnall Gleeson) – jelentős pénzjutalom fejében – két embert jelöl ki, aki elkíséri Glasst a végső útján. Az egyikük a szintén tapasztalt, ám kegyetlen John Fitzgerald (Tom Hardy) egy húszas éveiben járó ifjonc, Jim Bridger (Will Poulter) és természetesen fia (Forrest Goodluck), aki megérzi a veszélyt, és nem mozdul apja mellől. A feladatuk az, hogy amíg kell, ápolják, és ha elérkezett az idő, tisztességesen eltemetik. Ám Fitzgeraldnak csak a pénz lebeg a szeme előtt, és amint lehet, megszabadul a rábízott „tehertől”. Ördögi tervébe bevonja Bridgert is, akit teljesen összezavarnak a Fitzgerald által felsorakoztatott érvek, és a szíve mélyéről kiáltó lelkiismerete. Ellenséges társa terrorizálása eredményeként azonban rosszul dönt, ezzel a halál szélére sodorja Glasst. Bár nem temeti el élve, de teljesen magára hagyja az agonizáló férfit, elveszi fegyvereit, minden lehetséges eszközét, mely segíthetett volna neki a túlélésben. A minden földi kapcsolatától megfosztott Glasst ettől kezdve egyetlen egy dolog tart életben, az igazságszolgáltatás és a bosszú. Ahogy az eleinte beszélni és lábra állni is képtelen prémvadász hátborzongató kalandok során egyre inkább visszanyeri erejét, úgy erősödik benne a düh és a bosszúvágy, melyet családja kegyetlen elpusztításából fakadó bánat táplál. Emanuel Lubeczky lenyűgöző és drámai képein visszaköszönő események a néző érzelmeit is felkorbácsolják. A lerombolt templom látomásképe az őshonos indiánok lehetséges válasza a telepesek erőszakos előrenyomulására. Az alkotást befogadó emberben óhatatlanul felsejlenek történelmi tanulmányai, a rideg tények, melyeket nem képes megváltoztatni már semmi sem, ám a reménykeltő cselekmény kapcsán mégis igazságszolgáltatásért kiálltunk. A végső igazságot Iñárritu nagyszabású mozijában ugyan elhozza a nézőknek, ám mégsem tudunk fellélegezni, hisz ahogy a film lepereg, rá kell döbbenünk, hogy minden csak a képzelet szüleménye és a valóság bizony nem így történt. Leonardo DiCaprio a filmbéli alakításáért Oscar díjban részesült. Sokakban felmerült a kérdés, miért pont most? A színész egész egyszerűen annyira eltűnik a szerepében, annyira azonosul, hogy az elejétől a végéig nem látjuk őt, csak Hugh Glasst lájuk, a prémvadászt, a kiváló nyomolvasót, egy embert, aki jól ismeri Észak-Amerika érintetlen vadonját, tisztában van és tiszteli az erdők mélyén élő jó és ellenséges indián törzsek szokásait, nyelvét, vonulási irányaikat. Fegyvere, erős fizikuma, kiváló érzékszervei tökéletes prémvadásszá tették. Nem hiába ő a vadásztársaság legmegbízhatóbb embere. Mindenki tiszteli, vagy legalábbis majdnem mindenki. Hugh Glasnak van egy indián származású fia, aki két eltérő származású, kultúrájú ember szerelmének gyümölcseként az elfogadást, a békés együttélést szimbolizálja. A cselekményben bekövetkező korai halála nem véletlen. A XXI. században is dúló értelmetlen rasszizmus ártatlan áldozataira utal. A film sajátossága, hogy az ősi indián kultúrát teljesen hitelesen kívánja megjeleníteni, ezért a rendező nagyon ügyelt a jelmezek, a karakterek kidolgozásánál, hogy azok úgy idézzék meg a múltat, mintha egy időutazás részese lenne a néző. Az igaz történetet feldolgozó regény szintén megtalálható könyvtárunk I. emeleti felnőtt részlegében a P 96-os jelzeten.
A film az 1820-as évek Amerikájában játszódik, amikor az európai telepesek még nem kolonizálták a területeket. Busás fizetség reményében az indiánok uralta vidékeket marcona prémvadászok járják. Kegyetlen és veszélyes sors az övék. Nemcsak a zord időjárással, az olykor-olykor felmerülő élelemhiánnyal, vadállatokkal, de a veszélyes őslakó indiánokkal is lépten- nyomon farkasszemet kell nézniük. A nyitójelenetben prémvadászokat látunk, akik munkájuk végeztével indulnának tovább, ám ekkor egy ellenséges indián horda lecsap rájuk. A csapat megfogyva, ám töve nem, egy nehezebb úton folytatja útját Hugh Glass (Leonardo DiCaprio) vezetésével. A veszteségeik pótlása előtt tábort vernek, eközben Glass elindul felfedezni a környéket. Hirtelen szembetalálja magát egy hatalmas grizzly medvével, és bár végül legyőzi, de az állat olyan brutális sérüléseket ejt testén, amelyből szinte lehetetlen a felépülés. Társai egy darabig hordágyon próbálják továbbvinni, ám a földrajzi sajátosságok, a leselkedő veszélyek ezt lehetetlenné teszik, így a kapitány (Domhnall Gleeson) – jelentős pénzjutalom fejében – két embert jelöl ki, aki elkíséri Glasst a végső útján. Az egyikük a szintén tapasztalt, ám kegyetlen John Fitzgerald (Tom Hardy) egy húszas éveiben járó ifjonc, Jim Bridger (Will Poulter) és természetesen fia (Forrest Goodluck), aki megérzi a veszélyt, és nem mozdul apja mellől. A feladatuk az, hogy amíg kell, ápolják, és ha elérkezett az idő, tisztességesen eltemetik. Ám Fitzgeraldnak csak a pénz lebeg a szeme előtt, és amint lehet, megszabadul a rábízott „tehertől”. Ördögi tervébe bevonja Bridgert is, akit teljesen összezavarnak a Fitzgerald által felsorakoztatott érvek, és a szíve mélyéről kiáltó lelkiismerete. Ellenséges társa terrorizálása eredményeként azonban rosszul dönt, ezzel a halál szélére sodorja Glasst. Bár nem temeti el élve, de teljesen magára hagyja az agonizáló férfit, elveszi fegyvereit, minden lehetséges eszközét, mely segíthetett volna neki a túlélésben. A minden földi kapcsolatától megfosztott Glasst ettől kezdve egyetlen egy dolog tart életben, az igazságszolgáltatás és a bosszú. Ahogy az eleinte beszélni és lábra állni is képtelen prémvadász hátborzongató kalandok során egyre inkább visszanyeri erejét, úgy erősödik benne a düh és a bosszúvágy, melyet családja kegyetlen elpusztításából fakadó bánat táplál. Emanuel Lubeczky lenyűgöző és drámai képein visszaköszönő események a néző érzelmeit is felkorbácsolják. A lerombolt templom látomásképe az őshonos indiánok lehetséges válasza a telepesek erőszakos előrenyomulására. Az alkotást befogadó emberben óhatatlanul felsejlenek történelmi tanulmányai, a rideg tények, melyeket nem képes megváltoztatni már semmi sem, ám a reménykeltő cselekmény kapcsán mégis igazságszolgáltatásért kiálltunk. A végső igazságot Iñárritu nagyszabású mozijában ugyan elhozza a nézőknek, ám mégsem tudunk fellélegezni, hisz ahogy a film lepereg, rá kell döbbenünk, hogy minden csak a képzelet szüleménye és a valóság bizony nem így történt. Leonardo DiCaprio a filmbéli alakításáért Oscar díjban részesült. Sokakban felmerült a kérdés, miért pont most? A színész egész egyszerűen annyira eltűnik a szerepében, annyira azonosul, hogy az elejétől a végéig nem látjuk őt, csak Hugh Glasst lájuk, a prémvadászt, a kiváló nyomolvasót, egy embert, aki jól ismeri Észak-Amerika érintetlen vadonját, tisztában van és tiszteli az erdők mélyén élő jó és ellenséges indián törzsek szokásait, nyelvét, vonulási irányaikat. Fegyvere, erős fizikuma, kiváló érzékszervei tökéletes prémvadásszá tették. Nem hiába ő a vadásztársaság legmegbízhatóbb embere. Mindenki tiszteli, vagy legalábbis majdnem mindenki. Hugh Glasnak van egy indián származású fia, aki két eltérő származású, kultúrájú ember szerelmének gyümölcseként az elfogadást, a békés együttélést szimbolizálja. A cselekményben bekövetkező korai halála nem véletlen. A XXI. században is dúló értelmetlen rasszizmus ártatlan áldozataira utal. A film sajátossága, hogy az ősi indián kultúrát teljesen hitelesen kívánja megjeleníteni, ezért a rendező nagyon ügyelt a jelmezek, a karakterek kidolgozásánál, hogy azok úgy idézzék meg a múltat, mintha egy időutazás részese lenne a néző. Az igaz történetet feldolgozó regény szintén megtalálható könyvtárunk I. emeleti felnőtt részlegében a P 96-os jelzeten.
