Antal Nimród filmje igazi pörgős akciófilm, remek karakterekkel, valós háttéreseményekkel.
A film szerkezete non- lineáris, a rendőrségi kihallgatás jelenetei közben idéződnek fel a múlt történései, Ambrus Attila (Szalay Bence) élete. Hányatott gyermekkorát Erdélyben töltötte, félárván nőtt fel, majd a javítóintézetben a Ceausescu-rezsim keserítette meg az életét. A rendszerváltás hajnalán egy tehervagon aljába kapaszkodva szökik Magyarországra. Itt próbál új életet kezdeni. Barátokra, szerelemre (Móga Piroska) lel, egy jéghoki csapat szertárosa és kapusa lesz. A letelepedési papír hiánya, az állandó pénztelenség, megfelelési kényszer és kiszolgáltatottság miatt nincs választása, így a bűn útjára tér. A Viszkis 1993 és 1997 között 27 pénzintézetet rabolt ki. Egyre több pénzt szerzett, egyre éhesebb lett a sikerre, egyre többet akart magának és szerelmének. A pénzt elverte, sokat költött utazásokra, nőkre, szerencsejátékra. Ez a fajta ördögi körforgás teljesen beszippantotta, a korabeli média pedig afféle újkori Rózsa Sándorrá avatta.
A közvéleményben nagyon szélsőségesen oszlanak meg a vélemények a Viszkis-jelenségről, mind a múltban, mind a jelenben, így a rendezőnek nem volt egyszerű feladata. Antal Nimród a Viszkis személyes kálváriáját mutatja be, nem farag nemzeti hőst a leghíresebb magyar bankrablóból, de nem is menti fel a tettei alól Ambrus Attilát. Nem mond ítéletet róla, nem foglal állást, csupán ábrázol és árnyalja a képet.
A film egyik legnagyobb hibája a társadalmi kórkép felvázolásának hiánya: a történet kevésbé van belehelyezve a korszakba, nem látjuk a rendőrség akkori megítélését és nyomozói hiányosságait, a rendszerváltást, a politikai hangulatot, az épülő kereskedelmi médiát és mindazt a körülményt, ami hőssé emelhetett egy bankrablót. Sajnos a lezárás is hirtelen következik be, csak pár másodperces bevágott korabeli archív - Juszt Lászlós - műsorból látjuk a végső hajtóvadászatot.
Ennek ellenére továbbra is egyértelműen kijelenthető, hogy a magyar filmgyártás felfelé ívelő új korszakát éli: a Viszkisnek az adrenalindús, izgalmas, látványos autósüldözésekkel és jól megkoreografált menekülésekkel végre sikerült stabilan lefektetni a magyar akciófilm alapvető műfaji követelményeit.Szalay Bence jól hozza a karakterben rejlő kettősséget, Schneider Zoltán pedig a meghasonlott zsaru figuráját. A film végig szórakoztat, megnevettet és felpörget, kellemes kikapcsolódást nyújt mindazoknak, akik szeretik az akciófilmes bankrablós mozikat.
A közvéleményben nagyon szélsőségesen oszlanak meg a vélemények a Viszkis-jelenségről, mind a múltban, mind a jelenben, így a rendezőnek nem volt egyszerű feladata. Antal Nimród a Viszkis személyes kálváriáját mutatja be, nem farag nemzeti hőst a leghíresebb magyar bankrablóból, de nem is menti fel a tettei alól Ambrus Attilát. Nem mond ítéletet róla, nem foglal állást, csupán ábrázol és árnyalja a képet.
