Paolo Genovese Teljesen idegenek című 2016-os nagysikerű olasz filmjét eddig számos országban remakelték. Az alapkoncepció ugyanis teljesen univerzális: egy baráti társaság ünnepi vacsorára gyűlik össze egy lakásban. A magyar változatot Goda Krisztina (Csak szex és más semmi, Kaméleon) rendezte.
A szilveszteri vacsora házigazdája egy önsegítő könyveket író, válófélben lévő pszichológusnő, Aliz (Szávai Viktória), akinek a közeli barátja a kedves nőgyógyász, Kristóf (Mészáros Béla) épp ezen az estén akar szerelmet vallani. A vacsorára titokzatos párja nélkül érkezik Aliz testvére, a csendes, visszahúzódó középiskolai tanár, Döme (Elek Ferenc). A vendégek között van egy házaspár, az állandóan dolgozó szakács, Gábor és sztárügyvéd felesége, Saci (Hevér Gábor és Bata Éva), akik folyamatosan egymással vitatkoznak. Jelen van még egy friss jegyespár - a nagymenő fotós, Márk (Lengyel Tamás), és a baráti társaságba idegenként belecsöppenő Fanni (Törőcsik Franciska).
Az est során a házigazda izgalmas ötlettel áll elő: mindannyian tegyék ki telefonjukat az asztalra, minden egyes hívást hangosítsanak ki, minden egyes kapott és válaszolt üzenetet pedig olvassanak fel a kompánia többi tagjának.
A történet előrehaladtával egyre többet és többet tudunk meg az egyes szereplők személyiségéről, hátteréről, érzelmi és gondolatvilágáról. A helyzet csak fokozódik, senki sem olyan ártatlan, mint amilyennek mutatja magát. Mindenkiről lehull a lepel. Az asztaltársaság összes tagjának van valami kínos titok az életében, amit a telefon memóriája őriz, ami a legszorosabb párkapcsolatokat és a legrégebbi barátságokat is képes megingatni, tönkretenni. Családi problémák, előítéletek, félreértések, súlyos titkok kerülnek a felszínre. A dramedy műfaja nagyon jó terep arra, hogy sztereotip típusfigurákat és helyzeteket, valamint emberi kapcsolatokat és társadalmi problémákat boncolgasson. Érdekes megfigyelni, hogy a szereplők közül ki az, aki végül egyedül marad a hazugságaival, ki az, aki tanul belőlük, és ki az, aki képes változtatni, vagy végre kiállni önmagáért.
A BÚÉK összességében egy szórakoztató, jól sikerült kortárs látlelet, mely ügyesen ismétli meg a bevált receptet, miközben némi egyedi magyar ízt is sikerül becsempésznie az olasz alapanyagok közé.
