Maya Forbe első rendezése során saját családja történetéből merít, annak a végtelen odaadó szeretetnek és törődésnek állít emléket, melyet a bipoláris depresszióval küzdő apjától kapott gyerekként.
Az 1970-es években járunk, a történet középpontjában Cameron (Mark Ruffalo) áll, aki mániás depresszióval küzd, fekete feleséggel, Maggie-vel (Zoe Saldana) és két kislánnyal (Imogene Wolodarsky és Ashley Aufderheide). A férfi nem bír megmaradni a munkahelyén, helyette inkább gombát gyűjt, főzéssel vagy mindenféle új terv kiötlésével tölti az idejét, amelyeket soha nem sikerül befejeznie. A család így alig jön ki a pénzből. Egy idegösszeomlás után a férfi gyógykezelése idejére elkerül a család közeléből, miközben Maggie-nek felajánlják, hogy egy neves, de távoli üzleti egyetemen tanulhat. Ez a lehetőség hosszú távon jobb állást eredményezhet, mely javíthatja siralmas anyagi helyzetüket. Cameron családja visszaszerzéséért vállalja, hogy addig egyedül neveli a lányokat, amíg felesége elvégzi az egyetemet. A következő 18 hónap megpróbáltatásokkal teli időszak lesz mindenki számára, hisz felcserélődnek a szerepek.
Cameron nagyszerű apa, akinek állandó hangulatváltozása diktálja a film cselekményét és a hangulatát is. A rendezőnő kifejezetten játékosan jeleníti meg a mentális problémával küzdő férfi és családja életét. Nem csoda, hisz Cameron betegsége a gyerekek szemén keresztül jelenik meg, akik nem is értik pontosan, mi baja az apjuknak: a bipolárisból is csak annyit tudnak megjegyezni, hogy ’polar’.
A könnyedség és játékosság az egész alkotásra jellemző. Nem mutatja be, hogy milyen szenvedni a betegségtől, hogyan lehet vele együtt élni, nem látjuk a szélsőséges viselkedéseket, a széteséseket, hanem inkább azt, hogy milyen átélni és tolerálni gyerekfejjel, hogy az apjuk sokszor kellemetlen helyzetbe hozza őket. Hol ijesztő, hol szívszorító, hol pedig vicces jelenetekkel találkozunk. Ebben rejlik a film ereje. Cameron a lányai kedvéért viszont egyre erősebben küzd, hogy ne veszítse el a kontrolt saját világa felett, hisz a lányok a biztos pontjai és egyben motivációi is a szélsőségekkel teli, egyenetlen életének.
A film könnyedsége és természetessége mellett érdemes kiemelni a színész játékot: Mark Ruffalo és Zoe Saldana arcuk egy-egy rezdülésével, vagy akár egy nézéssel is fantasztikusan utalnak az egész életük tragédiájára és a családi szeretet összetartó erejére. Számtalan vicces, néhol szívszorító élethelyzetet bemutató, nagyon szerethető filmmel van dolgunk, melynek motivációi, történései végig megmaradnak az életszerűség keretei között.
Az 1970-es években járunk, a történet középpontjában Cameron (Mark Ruffalo) áll, aki mániás depresszióval küzd, fekete feleséggel, Maggie-vel (Zoe Saldana) és két kislánnyal (Imogene Wolodarsky és Ashley Aufderheide). A férfi nem bír megmaradni a munkahelyén, helyette inkább gombát gyűjt, főzéssel vagy mindenféle új terv kiötlésével tölti az idejét, amelyeket soha nem sikerül befejeznie. A család így alig jön ki a pénzből. Egy idegösszeomlás után a férfi gyógykezelése idejére elkerül a család közeléből, miközben Maggie-nek felajánlják, hogy egy neves, de távoli üzleti egyetemen tanulhat. Ez a lehetőség hosszú távon jobb állást eredményezhet, mely javíthatja siralmas anyagi helyzetüket. Cameron családja visszaszerzéséért vállalja, hogy addig egyedül neveli a lányokat, amíg felesége elvégzi az egyetemet. A következő 18 hónap megpróbáltatásokkal teli időszak lesz mindenki számára, hisz felcserélődnek a szerepek.
