Tony Harding neve ismerős lehet az 1994-es év híradásaiból, amikor is a sporttörténelem egyik nagy botránya kirobbant. A detroiti téli olimpia egyik műkorcsolyázó reménységét, Nancy Kerrigant egy férfi megtámadta, és a nyomok Tonya férjéhez vezettek. A film dokumentumfilmszerűen göngyölíti fel a botrányhoz vezető eseményeket, illetve a szereplők későbbi életét.
Tonyát (Margot Robbie) 4 évesen viszi el anyja (Allison Janney) korcsolyázni, ahol beerőlteti az idősebbek közé – mondván lánya istenadta tehetség. A sok gyakorlás és anyja kegyetlen hozzáállása végül egy remek műkorcsolyázót farag az egyszerű lányból, akinek a sport tölti ki az életét.
Egy próba után találkozik későbbi férjével, Jeff Gillooly-val (Sebastian Stan), akivel se veled-se nélküled kapcsolatuk alakul ki – rengeteg szenvedéllyel, veszekedéssel és agresszióval. Tonya élete felnőttként sem lesz könnyebb: anyjával egy idő után eltávolodnak egymástól, majd végleg megromlik a kapcsolatuk; Jeff-fel hol együtt van - hol menekül tőle – de a korcsolyázás örök. A tanulatlan, szegénysorból jött lány hiába tehetséges, sosem felel meg az őt lenéző zsűrinek. Például ő volt az első amerikai nő 1991-ben, aki sikeresen mutatta be a tripla Axel gyakorlatot, de a körülményei, viselkedése, sőt még a fellépő ruhája sem lehet elég jó.
A film áldokumentarista részleteiben az idősre maszkírozott színészek reagálnak az 1994-es botrányra és az oda vezető történésekre. Legtöbbször egymásnak ellentmondva kommentálják az eseményeket, ami hozzáad a film szatirikus, feszült légköréhez.
A film végére egy megtört, a szerencsétlen körülmények áldozatának esett nőt láthatunk, aki nem akart mást, csak hogy elismerjék a tehetségét.
Craig Gillespie alkotását 2017-ben mutatták be. Elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó fontosabb díjakat: a Brit Filmakadémia díját, valamint a Golden Globe-ot. 2018-ban három Oscar-díjra jelölték, végül egyet nyert: Allison Canney a legjobb mellékszereplőnek járó díjat vehette át a gálán.
