1914 nyarán kezdetét vette a modern kor első totális háborúja, amely lezárta a boldog békeidőket, s amelyben több ember halt meg, mint azelőtt bármely konfliktusban. Európa több nemzete vett részt benne, s a nacionalista propagandától félrevezetett emberek többsége bizakodva nézett a jövőbe. Hiszen „mire a falevelek lehullanak", már vége is lesz az egésznek, „karácsonyra otthon leszünk”. Aztán eltelt néhány hónap, és a korai győzelem reménye tovaszállt. A nyugati fronton lövészárkokba húzódott elcsigázott, kimerült, sokszor mozdulatlanságra ítélt katonák honvágytól szenvedve harcoltak és próbáltak még egy napot túlélni ebben a pokolban. Nemzetiségüktől függetlenül vágytak az otthon békéjére, szeretteikre. És közeledett a karácsony.
1914. december 24-én megtörtént a „csoda”. Három napra az ellenfelek egyszerű emberekké váltak és együtt ünnepelték meg a karácsonyt, a lövészárkok közötti Senkiföldjén még focimeccseket is szerveztek és megadták a végtisztességet az elesett bajtársaiknak. A harctér, – még ha rövid időre is – az ünnep és a béke helye lett.
A nemzetközi produkcióban elkészített játékfilm három nemzet képviselői (skótok, franciák, és németek) szemével mutatja be ezt a rendkívüli karácsonyt. A főszereplők egy skót testvérpár, akik önként és lelkesen vonulnak be a Skót Királyi Lövészezredbe. Otthoni papjuk, Palmer atya káplánként követi őket az alakulathoz. Eközben a berlini operaház ünnepelt tenorját, Nikolaus Sprinket is behívják frontszolgálatra; menyasszonya, a dán mezzoszoprán Anna Sörensen otthonról segíti a háborús erőfeszítéseket. A lövészárokban találkozunk a francia Audebert hadnaggyal és az ellenséges német szakasz parancsnokával, a mogorva Horstmayer hadnaggyal.
A rendező, Christian Carion eredeti naplók, visszaemlékezések és korabeli tudósítások felhasználásával készítette el alkotását. A valóban megtörtént eseményeket egy helyszínre sűrítve mutatja meg az embertelenségben rövid időre megjelenő békét. A harcoló felek rájönnek, hogy az ellenségük is ugyanolyan, mint ők, egyszerű vágyakkal: túlélni szeretnének és hazajutni. Carion nagy erénye, hogy a háborúellenes filmjét nem a naturális képekre építi és elkerüli a túlzóan giccses jeleneteket.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy szép, érzelmekkel teli történettel szeretne kikapcsolódni.
1914 nyarán kezdetét vette a modern kor első totális háborúja, amely lezárta a boldog békeidőket, s amelyben több ember halt meg, mint azelőtt bármely konfliktusban. Európa több nemzete vett részt benne, s a nacionalista propagandától félrevezetett emberek többsége bizakodva nézett a jövőbe. Hiszen „mire a falevelek lehullanak", már vége is lesz az egésznek, „karácsonyra otthon leszünk”. Aztán eltelt néhány hónap, és a korai győzelem reménye tovaszállt. A nyugati fronton lövészárkokba húzódott elcsigázott, kimerült, sokszor mozdulatlanságra ítélt katonák honvágytól szenvedve harcoltak és próbáltak még egy napot túlélni ebben a pokolban. Nemzetiségüktől függetlenül vágytak az otthon békéjére, szeretteikre. És közeledett a karácsony.
