„Mikor minden elcsendesül a szemeim mögött, látom minden láthatatlan darabját körbe repkedve annak, amiből lettem. Látom, hogy egy kis darabkája vagyok egy nagy, nagy univerzumnak. És ettől rendben vannak a dolgok.”
A filmtörténet kezdetén ilyen alkotásokra találták ki a celluloidot! Az elsőfilmes rendező, Benh Zeitlin 2013-as alkotásában a realizmus leképezése, némi álomvilággal fűszerezve egy gyermeki lélek apró világában tükröződik vissza.
Egy Teknő nevű, a nagyvárostól gáttal elzárt bádogbodega házakkal beépített mocsárvidéken járunk. Az itt élők erős közösséget alkotnak, vannak íratlan törvényeik, közös ünnepeik, iskolát tartanak fenn. A film hőse Hushpuppy, egy 7 éves kislány, valamint a beteg édesapja, Wink. Édesanyja évekkel korábban elhagyta őket. A talpraesett, akaratos és időnként komisz Hushpuppyt az apja arra tanítja, hogy szükség esetén akár egyedül is boldoguljon az életben. Az egyik nap hatalmas vihar közeledik, és a településen csak maroknyi bátor lakos tart ki. Amikor a megemelkedett vízszint és a pusztulás miatt veszélybe kerül a túlélésük, még mindig nem akarják elhagyni választott hazájukat.
Mindez úgy jelenik meg a filmben, ahogyan azt Hushpuppy látja, amit, és ahogy egy gyerek leszűr a világból. A gáton túli külvilágtól, a fogyasztói társadalomtól tudatosan elzárkózó mikroközösség a kislány szemében egy csodákkal, babonákkal és mitikus lényekkel benépesített fantázia ország, ahol az elemek munkáját szörnyek végzik el. Hushpuppy úgy érzi, az ő dolga, hogy a kibillent egyensúlyt helyreállítsa, a szörnyeket megállítsa, és mindenre, mindenkire vigyázzon, aki kedves a számára.
A messzi dél vadjaihoz hangulat kell, de amint elkap, nem ereszt! Részben coming of age (felnőtté válás) történet, részben poszt-apokalipszis film, hol mágikus realista, hol dokumentarista modorban tálalva. Film ennél talán még soha nem beszélt pontosabban, teljesebben, fantasztikusabban a gyereklélekről, a gyerekek sajátos világáról.93 percen keresztül - egy cseppnyi felesleges rész nélkül - egy kislány szemén át szemléljük a rideg valóságot és a menekülés nyújtotta fantáziavilágot.Ez a törődés filmje, mely sokáig ott mocorog az ember fejében, hisz az értelemre és a szívre is egyaránt hat. Finom kis rezdülések, szoros emberi kapcsolatok, jelzésértékű szimbólumok.
A főszereplő Quvenzháné Wallis elementáris erővel játszik a filmvásznon, pedig még csak 9 év körüli, de legalább ennyire intenzív és zsigeri alakítást nyújt az apa szerepében a civilben pékként dolgozó Dwight Henry. Ezek a képek beleivódnak az emlékeinkbe, és felejthetetlen élménnyel gazdagodunk.
Igazi filmes csemege a hetedik művészet rajongóinak.
