Mike Mills önéletrajzi ihletésű filmje 1979-ben, a dél-kaliforniai Santa Barbarában játszódik, ahol Dorothea Fields (Annette Bening) egyedül neveli kamasz fiát Jamie-t (Lucas Jade Zumann). Nagy házukat Dorothea két albérlővel osztja meg, Abbievel (Greta Gerwig), a huszonéves művészlánnyal, illetve a „kiugrott” hippivel, Williammel (Billy Crudup). A házban gyakran megfordul a szomszéd lány, Julie is, aki pszichológus anyja elől menekül Jamie szobájába, vagy elhagyatott helyeken keveredik kétes helyzetekbe haverjaival.
Dorothea úgy érzi, hogy kezdi elveszteni a kapcsolatot a fiával, ezért a háza lakóitól kér segítséget Jamie neveléséhez.
A filmben megismerhetjük ezt a szedett-vedett „családot”, a kamasz fiú fejlődését, illetve a három generációt képviselő nők sorsát.
Maga az anya, Dorothea karaktere is egyedi: fiát egyedül neveli, komoly munkát végez és minden reggel a részvényei állásának ellenőrzésével indítja a napot. Kemény asszony, de végtelenül empatikus és kíváncsi. Ezért is vonja be a körülötte élőket a fia nevelésébe, akivel szintén mindent megbeszél. Kettejük kapcsolata a kamaszkori eltávolodás ellenére is szeretetteli.
Fontos témája a filmnek a feminizmus. Abbie megosztja Jamievel a tanulmányai során megismert könyveket, eszméket, és nem fél akár a vacsoraasztalnál felhozni a tabu témákat. Jamie érzékeny lélek, aki vevő a női szempont megismerésére, de a környezete ezt nem mindig tolerálja – ennek ékes példája, hogy csak azért megveri egy másik srác, mert nem a megfelelő „macsó” zenét hallgatja.
A kamaszodás, az első szerelem, a nőkkel való bánásmód fontos szerepet kap – Jamie mindhárom nőtől-lánytól más-más aspektust tanul meg: kicsit eltávolodva anyjától, hogyan tekintsen rá nőként; a nála pár évvel idősebb Julie-nál hogyan fordítsa át a gyengéd barátságot szerelemmé (vagy legalábbis megpróbálja); Abbietól pedig a már említett feminista nézőpontot, illetve a gondoskodó szerepet vállalja fel.
Elhibázott apafigurának ott van a hasonlóan érzékeny és megbízható William, aki életében inkább csak sodródott. Tőle – mivel túlságosan hasonló hozzá – nem sok mindent tanul, de számíthat rá, ha barkácsolni kell.
A film dokumentarista stílusban rögzíti, milyen volt az 1979-es év nyara – milyen hatások érték a szereplőket. Narráción, régi fotókon és bejátszásokon keresztül kaphatunk képet, milyen volt az élet ekkor Dél-Kaliforniában.
A tucatszámba menő felnövéstörténetet kicsit új formában, okosan és megkapó módon dolgozza fel Mike Mills filmje.
A filmben megismerhetjük ezt a szedett-vedett „családot”, a kamasz fiú fejlődését, illetve a három generációt képviselő nők sorsát.
