Damien Chazelle rendező (Whiplash) filmjében Mia (Emma Stone) feltörekvő, fiatal lány, aki egy filmstúdió kávézójában dolgozik. Minden vágya, hogy színésznő lehessen. Meghallgatásokra jár, távlati terveiben pedig szerepel a hollywoodi karrier. Sebastian (Ryan Gosling) szépreményű jazz zongorista, tehetségét viszont bárzongoristaként hangulati háttérzene játszásával fecséreli el. Az ő álma az, hogy újranyisson egy régi jazzklubot, hogy újra divatba hozza a műfajt. Mindketten Los Angelesben keresik az álmaikat. Kettőjük kapcsolatáról és a hajszolt álmokról, sikerekről szól ez a történet.
Rögtön az első találkozásból szerelem bontakozik ki. Kapcsolatuk váltakozásának bemutatására a rendező az évszak motívumot használja. A tél az egyedüllét, a monoton magányos korszak kifejezője. Tavasszal megjelennek a feltartozhatatlan érzelmek és izzik a levegő a két fiatal között. A nyár a felejthetetlen szerelmes hetek szimbóluma. Ősszel pedig megjelennek az első repedések a kapcsolat burkán.
Ahogy pörögnek a képkockák, nézőként egyre jobban érezzük, hogy a látszólagos felszíni könnyedség ellenére mégis súlyos, mélységekbe merülő kérdések fogalmazódnak meg bennünk: Elfelejtjük-e az álmainkat vagy lejjebb adunk-e belőlük a párkapcsolatunk kedvéért? Esetleg az egész boldog párkapcsolatot fogjuk fel úgy, hogy az már egy megvalósult álmunk? Felmerül a kérdés, hogy a személyes célok eléréséért való küzdelem, a folytonos munkakeresés, az állandó bizonytalanság, az anyagi gondok és a felvetődött problémák mennyire oltják ki a kapcsolati lángolást? Az álmok kergetése mellett egyáltalán van-e esély egymás támogatására? Mi a teendő, amikor az egyéni álmok összeütközésbe kerülnek közös vágyaikkal?
Hőseink a történet elején a színes álmok birodalmában élnek, hisz erre való Hollywood, hogy álmokat alkosson és kiszakítson minket a valóság mocsarából. A cselekmény előrehaladtával szereplőink pozíciót váltva előbbre, de közben hátra is jutnak az élet egyes területén. Az álmokba pedig szépen lassan beférkőzik a valódi emberi problémákat felsorakoztató szürke, monokróm valóság.
A folyamatosan változó érzelmek legfőbb kifejezője a színvilág mellett a zene és a tánc: a City of Stars című dal hangulata, ritmusa és így jelentése is a cselekmény alakulásával folyamatosan változik. A történet elején Ryan Gosling a mólón sétálva egyedül és reménykedve énekli az éjszakába. Később meghitten, szerelmesen egy duettben adják elő Emma Stonne-nal a közös lakásukban. A dallam a történet epilógusában is megjelenik, mikor a főszereplők egy moziban ülve közös életük filmjét nézik. Végezetül a főcím alatt már csak Emma Stone dúdolja, nosztalgikusan.
Keserédes film a Kalifornia álom, mely az álmokról, a valóságról, a vágyakról és a csalódásokról szól. Elemelő, energikus, letaglózó, elgondolkodtató, letisztult és szerethető alkotás. 10 perces epilógusának pedig ott a helye a filmtörténet felejthetetlen szekvenciái között.
Rögtön az első találkozásból szerelem bontakozik ki. Kapcsolatuk váltakozásának bemutatására a rendező az évszak motívumot használja. A tél az egyedüllét, a monoton magányos korszak kifejezője. Tavasszal megjelennek a feltartozhatatlan érzelmek és izzik a levegő a két fiatal között. A nyár a felejthetetlen szerelmes hetek szimbóluma. Ősszel pedig megjelennek az első repedések a kapcsolat burkán.
