A film a magyar szabadságharc leverése után kezdődik, 1849-ben. Hősünk, Blaskovich Ernő még gyerekkorában végignézi, ahogy kivégzik a magyar hadseregben szolgált édesapját (Rátóti Zoltán), méghozzá annak egykori barátja, Otto von Oettingen (Gáspár Tibor). A császári tiszt a lányával, Klarával együtt beköltözik a Blaskovich-kastélyba, így a fiatal gróf nemcsak családját, hanem minden vagyonát is elveszíti. Ernőnek (Nagy Ervin) évtizedekkel később, felnőtt férfiként sem sikerül megtalálnia a helyét: kölcsönkér mindenkitől, adósságokat halmoz fel, a pénzt lóversenyre, nőkre és italozásra költi. Egy nap megjelenik élete nagy lehetősége, Kincsem. A gróf minden pénzét feláldozza, hogy bajnokot faragjon a lóból, közben pedig beleszeret Klarába (Petrik Andrea), apja gyilkosának önfejű lányába. Így Kincsem egyszerre képviseli a reményt, a sikert, a bosszút, és nagy szerepe van a kialakuló szerelemben is.
Ki lehet jelenteni, hogy a magyar filmgyártás felfelé ívelő új korszakát éli, még ha az eddig vezető út sokszor nehézkes és ellentmondásos is volt. A Kincsem a Filmalap közel 3 milliárdos támogatásával készült, a rá fordított összeg pedig minden képkockáján meglátszik. Hazánkban a hatvanas évek óta nem készült ilyen látványos történelmi film, még akkor is, ha a Kincsem nem a tényszerűséget, hanem a szórakoztatást állítja középpontjába. A „magyar csodaló” története ugyanis csak háttérül szolgál egy romantikus kalandfilmnek. A siker nem maradt el, Herendi Gábor (Valami Amerika, Magyar vándor) filmje átlépte a 450 ezres nézettségi listát, és a közönség szívébe is gyorsan belopta magát.
A rendező a történet kortalanságát aktuális poénokkal és modernkori kikacsintásokkal fűszerezi: korabeli fényképezőgéppel történő szelfizés, Fluor Tomi slágerének dúdolása („álljunk össze, mint két kicsi legó”), a fogadáson a vendégek hiphop zenére való táncoltatása. Ráadásul a XIX. század második felében játszódó történet eszközkészlete a steampunk szubkultúra félelmetes fémszerkezeteit, színpompás bőrcuccait, fekete napszemüvegeit használja, ezzel adva új értelmezést ennek a történelmi korszaknak.
Végezetül érdemes kiemelni a két főszereplő, Nagy Ervin és Petrik Andrea remek játékát, valamint a lóversenyek feszült világát idéző látványos képsorokat, melyek berántanak minket a vágtató lovak és a sarat felcsapó paták sűrűjébe.
A Kincsem egy mindenki által ismert történetet mutat be: egyszerre kalandos, humoros és romantikus, így helyet kap benne a siker, a kitartás, az irigység, a bosszúvágy, a féltékenység, a szerelem, a küzdés, az ármány és az intrika is. Összességében jól megrendezett, szórakoztató popcorn mozi született, a szó legjobb, legigényesebb értelmében, mely képes a Hollywoodban is használt fordulatokat, látványvilágot, operatőri és vágástechnikai megoldásokat átültetni, igazán magyarrá tenni.
Ki lehet jelenteni, hogy a magyar filmgyártás felfelé ívelő új korszakát éli, még ha az eddig vezető út sokszor nehézkes és ellentmondásos is volt. A Kincsem a Filmalap közel 3 milliárdos támogatásával készült, a rá fordított összeg pedig minden képkockáján meglátszik. Hazánkban a hatvanas évek óta nem készült ilyen látványos történelmi film, még akkor is, ha a Kincsem nem a tényszerűséget, hanem a szórakoztatást állítja középpontjába. A „magyar csodaló” története ugyanis csak háttérül szolgál egy romantikus kalandfilmnek. A siker nem maradt el, Herendi Gábor (Valami Amerika, Magyar vándor) filmje átlépte a 450 ezres nézettségi listát, és a közönség szívébe is gyorsan belopta magát.
