A rendező, Ujj Mészáros Károly első nagyjátékfilmjének egyedi hangulatú történetvilágában számos esetlen, ám annál szerethetőbb karaktert kelt életre.
A film főszereplője a bájosan egyszerű, de jóindulatú, a szó legszorosabb értelmében elvarázsolt lány, Liza (Balsai Móni), aki harmincéves koráig csak a japán nagykövet lebénult özvegyét ápolja. Egyetlen képzeletbeli társasága van, aki nem más, mint egy Tomy Tani nevű japán popénekes szelleme. Az amúgy is nehezen ismerkedő, félénk lány a születésnapjára nem kíván mást - a ponyvaújságok főszereplői után szabadon - csak azt, hogy rátaláljon az igaz szerelemre. Ekkor kerül komoly bajba: minden férfi, akinek megtetszik, gyorsan átkerül a másvilágra. Liza végül arra a következtetésre jut, hogy ő a japán mesék elátkozott rókatündére. A japán mitológiában ugyanis a rókatündérek örök magányra vannak ítélve, és aki szemet vet rájuk, vagy megközelíti őket kapcsolat reményében, az azonnal kínkeserves, véletlennek tűnő halált hal. Kivéve persze az igaz, önfeláldozó szerelmét, akit neki is viszont kell szeretnie. Liza tehát megpróbálja megtörni az átkot és megtalálni a nagy Őt, miközben az útját övező hullák miatt a rendőr, Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) érdeklődését is felkelti.
Ebben a történetben mindenkinek megvan a helye, és a magyar filmek sekélyes papírvékony szereplői helyett végre igazán kitalált személyiségeket kapunk.
A személyiségek mellett a rengeteg kidolgozott apróság az, ami egyedivé teszi a filmet. Itt van rögtön a helyszín, ami nem más, mint az alternatív magyar 60-as, 70-es évek Csudapestje, amit a kommunizmus szele messziről elkerült. Az itt élők még Kádárról sem hallottak. Az utcákat Cosmopolitan reklámplakát, valamint egy Mekkburger nevű gyorsétterem színesíti, ahol „szerelmek” szövődnek, hisz az intim hirdetésre jelentkezők legtöbbször itt találkoznak egymással. Ebben az apró részletességgel felépített, színes retró világban minden feliratnak, szlogennek, plakátnak, bútornak, falra akasztott képnek megvan a maga jelentése.
A Liza, a rókatündér sokszor megidézi korunk nagy klasszikus rendezőinek - Wes Anderson (Grand Budapest Hotel, Holdfény királyság), de főleg Jean-Pierre Jeunnet (Amelie csodálatos élete) - munkáit, mégis ízig-vérig magyar alkotás.
Egy profin kivitelezett, szerethető, romantikus felnőtt mese, fanyar, retró fantáziavilággal, kreatív abszurd, néha fekete humorral, valamint fülbemászó japán beat- és finn western zenével.
A film főszereplője a bájosan egyszerű, de jóindulatú, a szó legszorosabb értelmében elvarázsolt lány, Liza (Balsai Móni), aki harmincéves koráig csak a japán nagykövet lebénult özvegyét ápolja. Egyetlen képzeletbeli társasága van, aki nem más, mint egy Tomy Tani nevű japán popénekes szelleme. Az amúgy is nehezen ismerkedő, félénk lány a születésnapjára nem kíván mást - a ponyvaújságok főszereplői után szabadon - csak azt, hogy rátaláljon az igaz szerelemre. Ekkor kerül komoly bajba: minden férfi, akinek megtetszik, gyorsan átkerül a másvilágra. Liza végül arra a következtetésre jut, hogy ő a japán mesék elátkozott rókatündére. A japán mitológiában ugyanis a rókatündérek örök magányra vannak ítélve, és aki szemet vet rájuk, vagy megközelíti őket kapcsolat reményében, az azonnal kínkeserves, véletlennek tűnő halált hal. Kivéve persze az igaz, önfeláldozó szerelmét, akit neki is viszont kell szeretnie. Liza tehát megpróbálja megtörni az átkot és megtalálni a nagy Őt, miközben az útját övező hullák miatt a rendőr, Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) érdeklődését is felkelti.
