Ez az 1950-es években játszódó film jó választás lehet az őszre – hiszen egy iskolában játszódik.
Katherine Watson, akit Julia Roberts alakít, a művészettörténet tanára, 1953-ban érkezik a New England-i, Wellesley College leányiskolába. Friss szemléletet hoz a konzervatív iskolába, célja, hogy a nála tanuló lányok használják ki a tudásukat és bontakoztassák ki a képességeiket. Megpróbálja ráébreszteni a lányokat, hogy nem kell a kor elveinek megfelelően élniük, vagyis nem kell, hogy az életük csupán a család-férj-gyerekek háromszögben teljen el. Ráveszi őket, hogy gondolkodjanak, tanuljanak és merjenek kezdeni valami mást a sorsukkal.
Filozófiája nem talál támogatásra az iskola vezetésében, mivel többen úgy vélik, egy lány számára a legmagasabb cél az, hogy jól menjen férjhez és csinos legyen – a tudományos műveltség nem fontos. Nem csak az idősebbek, de egy tanítványa is ellenfele lesz – Betty Warren (Kirsten Dunst), aki friss feleségként barátnőit is a tanárnő ellen hangolja.
Érdekes visszapillantás ez a film az ’50-es évek Amerikájára, ahol sok nő és család inkább homokba dugott fejjel élt butácska életet, ahelyett, hogy kiléptek volna a sok lehetőséget nyújtó tudományos pályára, vagy akár munkába álltak volna az eltartott feleség-viszony helyett.
Ajánlom ezt a filmet azoknak, akik kedvelik az 1950-es években játszódó történeteket, szeretik a nőkről szóló filmeket, illetve szerették a Holt költők társaságát a moziban.
Filozófiája nem talál támogatásra az iskola vezetésében, mivel többen úgy vélik, egy lány számára a legmagasabb cél az, hogy jól menjen férjhez és csinos legyen – a tudományos műveltség nem fontos. Nem csak az idősebbek, de egy tanítványa is ellenfele lesz – Betty Warren (Kirsten Dunst), aki friss feleségként barátnőit is a tanárnő ellen hangolja.
