A film alapanyagául szolgáló gyerekeknek szóló könyvet Siobhan Dowd kezdte el megírni, viszont befejezni nem tudta, rákban elhunyt. A regény befejezésére Patrick Nesst kérték fel, aki a történetbe végül beleszőtte az eredeti szerző sorsát is. Így született meg a számos díjjal kitűntetett Szólít a szörny című regény a halál feldolgozásáról, az elengedés nehézségeiről és az újrakezdésről. A könyvből Juan Antonio Bayona(A lehetetlen, Árvaház) spanyol rendező készített szívszorítóan erőteljes filmet.
Az egész történetet a 12 éves Conor (Lewis MacDougall) szemén keresztül láthatjuk. Apja elhagyta őt, testvérei és barátai nincsenek, ráadásul az iskolatársak zaklatásának is naponta áldozatává válik. A visszahúzódó, csendes, a valóság elől a fantáziavilágba menekülő kisfiú legjobb barátja a halálos betegségben szenvedő anyja (Felicity Jones). A nő állapota ellenére is mindent megtesz, hogy a maradék időt boldogságban tölthessék el. Conor régimódi, de megértő nagymamája (Sigourney Weaver) próbálja segíteni őket. A film egyik legnagyobb lélektani erőssége a fiú és a nagymama között kialakuló folyamatosan csiszolódó kapcsolat.
Conor tehetetlenül nézi anyja küzdelmét a szörnyű kórral. Dühét, fájdalmát, félelmeit mélyen elnyomva reménykedik a csodás gyógyulásban. Éjszakánként egyedül maradva a felgyülemlő, folyamatosan zakatoló érzéseket, gondolatokat rajzolva adja ki magából. Egyik éjjel aztán váratlan vendége akad. A szoba ablakából látszódó - a temető közepén álló – hatalmas, öreg tiszafa kel életre. A mások számára láthatatlan szörny – eredetileg Liam Neeson hangján szólal meg - éjfél után 7 perccel érkezik. Közli Conorral, hogy három éjen át három különböző történetet fog elmesélni, hogy elűzze a rémálmait, hitet és bátorságot adjon neki, és megerősítse a benne rejlő erőt. A negyedik alkalommal viszont a fiúnak kell elmondania az igazságot a saját történetén keresztül.
„Meg tudod gyógyítani? - kérdezte Conor, keményebben. A szörny lenézett rá. Nem tőlem függ. - És miért nem? - kérdezte Conor. - Házakat döntesz le és boszorkányokat mentesz. Azt mondod, hogy minden részed gyógyít, csak az emberek nem tudják kihasználni. Ha anyádnak van még esélye a gyógyulásra, mondta a szörny, akkor a tiszafa hatni fog.
Conor keresztbe fonta a karját: - Ezt vegyem igennek?
A szörny ekkor olyasmit csinált, amit még soha.
Leült. Teljes súlyát rázökkentette az iroda tetejére. Conor hallotta, amint nyöszörögnek a gerendák, és behorpad a tető. A szíve a torkában dobogott. Ha az iroda is tönkremegy, ki tudja, a nagyanyja mit csinál vele. Talán börtönbe záratja. Vagy, ami még rosszabb, kollégiumba küldi. - Még mindig nem tudod, miért hívtál, igaz? - kérdezte a szörny. - Még mindig nem tudod, miért indultam meg. Nem mindennap indulok útnak, Conor O'Malley.
- Én nem hívtalak! - mondta Conor. - Hacsak álmomban nem. És ha mégis, akkor biztos, hogy csakis anya miatt szólítottalak. Úgy gondolod?”
A film az elmúlás és a feldolgozás témájának bemutatására hideg, komor, sötét színeket használ. A hangulat megjelenítéséhez a könyv eredeti illusztrációit, Jim Kay rajzait vették alapul. A nyomasztó valóságábrázolás mellett a három mesebetét már-már felszabadítóan hat. A vízfesték pacáiból megelevenedő animációs betétek szemkápráztatóan gyönyörűek.
Elengedni, feldolgozni, újrakezdeni egyaránt nehéz. Egy felnőttnek is, hát még egy gyereknek. A képzelet és a valóság, valamint a gyerekkor és a felnőttkor határán játszódó ifjúsági regény és a film is egyaránt feltép sebeket és belülről kínoz, miközben gyógyít és tisztára mos. Zseniális, de szívfacsaró dráma, mely tisztán mesél a szeretetről, a gyászról, az elmúlásról és a gyógyulásról.
Könyvtárunkban a regény (N 69) és a film is megtalálható.
