Thomas Hardy: Egy tiszta nő

Tess, a fiatal falusi lány, az egykor nagyhírű d’Urberville nemesi család elszegényedett ágának sarja – apjának őst kereső hóbortjának engedelmeskedve – jómódú rokonainak szolgálatába áll, s ezzel megindul végzete felé. Tragédiák sora következik: megesett lányként tér vissza szülőfalujába, a gyermek hamarosan meghal. Mikor kétségeit félretéve férjhez megy, s elmeséli múltját, a férfi eltaszítja magától. A regény végén felcsillan a megbocsátás és az újra egymásra találás esélye, de ismét felbukkan a régi csábító, Alec d’Urberville, s végleg elveszik a boldogság esélye. Ki- és elvándorlás, nincstelenség, embertelen, gépies robot, felelőtlen újgazdagok – ez a komor háttér, amelyben Tess kálváriája kibontakozik.

S hogy mégis miért szerethető ez a szívszorítóan gyötrelmes történet? Különös varázsa van, a balladaszerű feszültséget Szabó Lőrinc stílushű fordítása jeleníti meg. Hardy csodálatos művészettel idézi elénk az angol tájat, csendjével, esőjével, lehangoló színeivel. Az évszakok váltakozása és a vidék ábrázolása tökéletes párhuzamot alkot a regényben. A termékeny zöldellő völgyben fekvő tehenészetben játszódó részek örömteli hangulata Tess életének boldog korszaka. A kopár, sziklás, hideg, esős északi vidék a reménytelenség színhelye. A regény Roman Polanskit is megihlette, az 1979-ben rendezett filmben Nastassja Kinsky játszotta a főszerepet. 1997-ben angol tévéfilm alapanyagául szolgált, 2008-ban a BBC 4 részes filmsorozatban dolgozta fel a történetet Gemma Arterton címszereplésével David Blair rendezésében.

Thomas Hardy a 19. század végének, a 20. század elejének nagyszabású angol regényírója, költője. Szemléletmódját meghatározták a viktoriánus korszak súlyos erkölcsi és világnézeti dilemmái. Alacsony származása révén szegénységből jött, de miután kiszakadt szülőföldje egyszerű embereinek világából, magányosan, elszigetelten élt – az előkelő rétegek nem igazán fogadták be. Sorsának komorsága visszatükröződik műveiben: a görög tragédiák eleve elrendelt végzete olyan könyörtelen, mint a Hardy-regényeké. A végzet minden boldogságot megtagad a szereplőktől. Pusztuló világot idéz elénk, kétségbeesetten vergődő alakokkal. Hardynak még megadatott, hogy az évszázados népi kultúra rétegeiből közvetlenül merítsen. Ez pályájának legérettebb művében, az Egy tiszta nő-ben is utolérhető. A regényt három folyóirat utasította vissza, s mikor 1891 karácsonyán megjelent, a lapok hadjáratot indítottak a szerző ellen. Botrányt kiáltottak, erkölcstelenséggel vádolták az írót. Mégis népszerűvé vált az olvasók körében, a Lidércfény mellett Hardy legkedveltebb regénye. Magyarországon is számos kiadást megért, a filmfeldolgozásokat bemutatták a mozikban, játszották a televízióban.
Könyvtárunkban a kötet angol nyelven is megtalálható.
 

Ajánlja: Horváthné Kupi Ildikó