Gárdonyi Géza: Ida regénye

 

„Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.”
 
2013-ban Gárdonyi-évfordulót ünneplünk, aug. 3-án 150 éve született az Egri csillagok szerzője. Máig az egyik legnépszerűbb, legtöbbet olvasott íróink közé tartozik, bár az utókor leginkább történelmi regényei révén ismeri.

Ziegler Géza néven született Fejér megyében, Gárdonyban anyakönyvezték, innen a később felvett Gárdonyi vezetéknév. Néptanítóként indult, majd újságírással foglalkozott.

Élete során sokfelé megfordult, Vas megyében is. 1884 januárjától a tanév végéig Sárváron tanított, előzőleg devecseri segédtanítósága idején a Vasmegyei Lapok munkatársa volt.
Gyermekeink alsó tagozatos olvasókönyvében megtalálhatók azok az írásai, melyek alapélményét tanítóként eltöltött évei adták.

Nemcsak regényeket és novellákat írt, hanem verseket, drámákat, humoros elbeszéléseket. Korának sajátos figurája volt, egyik irodalmi körhöz sem tartozott.
Ismertségét az 1890-es években Göre Gábor leveleivel alapozta meg. Kevesen tudják, hogy foglalkozott szótárszerkesztéssel, a nyelvtudománnyal is. Értett a zenéhez, játszott hegedűn, orgonán. Jól rajzolt, festett. Színdarabjaihoz látványterveket készített, kiválóan fényképezett. Sakkozott és vívott, de érdekelték a természettudományok, botanikai gyűjteménye volt.

A századforduló környékén költözött Egerbe, itt született egyik utolsó műve, az Ida regénye. Rosszul sikerült házasságát követően két évtizedig plátói kapcsolat fűzte Mátékovicsné Tóth Ilonához (Milához). Számára ő testesítette meg a női eszményt, haláláig hű lelki társa és betegágyán gondozója volt. Az Ida regényében az ő tiszta lelke jelenik meg.  Ebben a műben összegzi azt, amilyennek szerinte egy nőnek lennie kellene: szelíd, okos, de mégis határozott, hétköznapian szép, és maximálisan aláveti magát a férje akaratának.
Már az első világháború alatt, 1918 tavaszán elkezdte írni, s többszöri megszakítás után 1920 februárjában fejezte be. A Pesti Hírlap közölte folytatásokban, könyv alakjában azonban csak halála után, 1924-ben jelent meg. Gárdonyi pályájának egyik legfordulatosabb, legérettebb regénye, bár a kritika nem fogadta egyértelmű lelkesedéssel, főként a keresztény lapok.

A polgárosuló Magyarországra visz el a regény, a háború miatt érzett kilátástalanság, talajvesztés adja az élményi hátterét. Ó Idának, a zárdában felnőtt lánynak apja úgy akar jó partit szerezni, hogy házassági hirdetést ad fel.
Bár a történet romantikus véget ér, a kényszerházasság első éve viszontagságokkal, szenvedésekkel, félreértésekkel teli. Ida becstelennek tartja házasságát Balogh Csaba festőművésszel, de lassanként felismeri férje nemes jellemvonásait.
Gárdonyi apró, finom mozzanatokkal ábrázolja a névleges házasság először barátsággá, majd kölcsönös szerelemmé válását, a női lélek rezdüléseit, belső világát.

1929-ben a Magyar Színház előadta a regény dramatizált változatát, 1934-ben a parádés szereposztással (Ágai Irén, Jávor Pál főszereplésével) készült film aratott nagy sikert. 1986-ban a tévéfilmes feldolgozás forgatókönyvét Romhányi József írta. Venczel Vera, Oszter Sándor alakítása máig emlékezetes.

Érdemes újra elolvasni, visszavisz egy régi, zaklatottsága ellenére mégis nyugodtabb világba. Élvezzük Gárdonyi finom stílusát, egyszerű, mégis gazdag nyelvezetét!

 

Ajánlja: Horváthné Kupi Ildikó