[ Berzsenyi Dániel Könyvtár

Nem szokásom, hogy könyveket újraolvassak, de nemrégen újra elolvastam Tolsztoj Kreutzer-szonátáját, mivel kezembe került az író feleségének, Szofja Tolsztajának férje kisregényére írott „válasza”… Múlt évben, egy gyönyörű kötetben, egybekötve jelent meg kettejük munkája.

Az orosz regényíró, elbeszélő, Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910 ) neve mindannyiunk számára ismert, talán épp a legolvasottabb (és többször meg is filmesített ) regényei, a Háború és béke, az Anna Karenina, a Feltámadás révén, de számos elbeszélése, meséje is fennmaradt. A grófi családból származó, szüleit korán elvesztő, rokonai által felnevelt ifjú tanult keleti nyelveket, jogot; egyszerre élte a gazdagok könnyelmű életét és olvasott erkölcsfilozófiai könyveket, később még pedagógiával is foglalkozott, hogy népe és a saját életét is átalakíthassa. Az 1847-ben elkezdett és haláláig vezetett kíméletlen őszinteségű Naplójában pedig már szembe ötlik önelemzésre és bűntudatra való hajlama és az értelmes, tiszta élet iránti vágyakozása is.

Az 1890-ben keletkezett Kreutzer-szonáta a testiség erejének személyiség- és élettorzító hatását mutatja meg, melyben az író akkoriban szokatlan szókimondással ír a testi szerelemről. Nem csoda, hogy a cári cenzúra megjelenése után rögtön be is tiltotta, de országszerte több ezer másolat terjedt róla, mindenki kíváncsi volt rá. A kisregény kerettörténete egy vonatút, melyen az elbeszélés hőse, Pozdnisev utastársának elmeséli házasságának történetét: szép, fiatal felesége iránti, kezdettől fogva tartó „állatias” szexualitását, féltékenységi rohamait, végül az asszony vélt hűtlensége miatti brutális meggyilkolását. Az elbeszélésben az író a zenét, leginkább egy zeneszámot kulcselemként mutat be, annak érzelmeket felkorbácsoló hatását szinte a korszerű lélekelemzés módszereivel ábrázolja. Pozdnisev egyaránt hevesen elutasítja kora tehetős férfitagjainak ösztöneiket kiélő, szabados életét és cifrálkodó asszonyaik félrelépéseit. A gyilkosság elkövetése után a társadalom és a bíróság is felmenti, de ő undorodik saját bűnös életétől… Az író ekkor már teljes önmegtartóztatást és tisztán szellemi életet hirdetett, sokan épp e műve hatására fogadtak szüzességet.

A Tolsztoj-korabeli módos asszonyok csendes, béketűrő, dolgos teremtések, megalázhatóak, verhetők, akik kizárólag gyermekszülésre és férjük kiszolgálására voltak hivatva. Az író régi nemesi családból származó felesége, Szofja Andrejevna Bersz (1844-1919) élete sem volt könnyebb, mint sorstársaié: 18 éves korában ment férjhez, s mint Szilágyi Zsófia irodalomtörténész írja: „Szofja Andrejevna 16-szor volt terhes, 13-szor szült, sokszor minden segítség nélkül ápolt, szoptatott, varrt, főzött, esténként pedig férje műveit másolta és korrektúrázta – hogy egészen egyszerűen mondjam, mikor ért volna rá hisztériázni?” Ez a béketűrő asszony önmagát és az egész női nemet is elárulva, megsértve érezte a Kreutzer-szonáta olvastán, így hamarosan megírta „válaszát” Ki a bűnös?” címmel, aminek a megjelentetése közel száz évet váratott magára. Míg férje írása drámai, tömör nyelvezetű, Szofjáé igazi gyönyörű, letehetetlen női olvasmány, természetesen tele önéletrajzi elemekkel. Hőse, a szépséges Anna szinte még gyermek, élete csupa játék, álmodozás és örömmel hódol kedvtelésének, a festészetnek. Élete teljesen megváltozik, mikor szerelmesen férjhez megy a nála jóval idősebb, tapasztalt, jóképű herceghez, akit igencsak foglalkoztatnak a fiatal feleségével megélendő házassági örömök. Az érzékeny, tiszta lelkű, naiv Anna korán csalódik férjében, aki a kor szokásainak megfelelően követelőző férj, ráadásul gazdaságát és gyermekeit is elhanyagoló ember. De Anna, bár a herceg többször is okot ad a fiatalasszonynak a féltékenységre, megbocsát, s újra és újra megpróbálja felébreszteni az őrá ok nélkül féltékenykedő férjének iránta való szeretetét. Mikor pedig megismerkedik annak régi, külföldről hazalátogató tüdőbeteg barátjával, kölcsönös vonzalmuk ellenére is szándékában eltökélt, hogy mindig tisztességes asszony marad. Az Anna és gyermekei által is megszeretett férfi (akinek társaságában és a gyerekekkel a fiatalasszony újra elkezd festeni is) betegsége súlyosbodása miatt elutazni készül, s akkor Anna valósággal elszökik hozzá, elbúcsúzni tőle. Hazatérve, az őrjöngő herceg megöli feleségét. Utóbb belátja Anna tisztaságát, s valósággal megtér… Tolsztaja meséjében felveti a bűnösség kérdését, de nem ítélkezik, csak elgondolkodtat – s elgondolkodtat ma is. Ezért örömmel ajánlom mindkét történetet – Tolsztojét Németh László, feleségéét pedig Gerencsér Zsigmond méltó fordításában – mindazoknak, akik önvizsgálatot tartva mindig készek a férfi és nő közötti kapcsolatok megújítására, javítására.