[ Berzsenyi Dániel Könyvtár

A zongorista önéletrajzi regény, mely sikerét valószínűleg a 2002-ben, azonos címen forgatott filmnek is köszönheti. A filmet Roman Polanski rendezte, aki maga is raboskodott a krakkói gettóban, édesanyja pedig Auschwitzban halt meg. A zongorista jelentős számú elismerést kapott, többek közt 2002-ben a Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálma-díjat. 2003-ban az Oscar-gálán Roman Polanski a legjobb rendező, a Szpilmant alakító Adrian Brody pedig a legjobb férfi alakítás díját vihette el.

Wladiszlaw Szpilman asszimilálódott varsói zsidó polgárcsalád gyermekeként a húszas években Berlinben tanult, és ott is kezdte zenei pályafutását. Később hazatért Varsóba, és a Lengyel Rádió zongoristájaként dolgozott, ott érte a második világháború kitörésének és Lengyelország német megszállásának híre.

Ezzel kezdődik a regény: a közel 30 éves Wladek épp munkába készül, mikor megtudja a háború hírét. Csaknem azonnal „megbénul” a város élete, megváltoznak az emberek, sokan menekülnek Varsóból. Szüleivel, bátyjával és két lánytestvérével úgy döntenek, nem mennek el a városból.

Szpilman egyszerű, hétköznapi nyelven mutatja be Varsó és a varsói gettó életét, melybe családostul bekerültek. Az elbeszélés hangja mégis egyre drámaibbá válik, ahogy sorsuk, mint zsidó sorstársaiké, rövid időn belül mind kilátástalanabbá lesz: rabság, éhezés, fagy és fagyhalál, járványok és a folytonos atrocitások, zsidók legyilkolása és deportálása, végül magányos, éhhalállal fenyegető rejtőzködése a lerombolt Varsóban. Wladiszlaw valóban csodával határos módon élte túl a háborút, végig Varsóban maradva. Szüleivel és testvéreivel már az Umschlagplatzon állnak a bevagonírozandó zsidók között, amikor az egyik zsidó rendőr megismeri őt, a zongoristát, kirántja a rabok közül, „visszalöki” az életbe. Ekkor életében egy másféle kálvária kezdődik: folyamatos küzdelem a túlélésért: nincs semmije, nincs hová mennie. Befogadja egy rokona, később munkát kap a gettó falának lebontásában, a gettóból kijáró munkások között a gettólázadást előkészítő fegyvercsempészetben is részt vállal, árja barátai rejtegetik. Végül egy romos villa padlásán húzódik meg, itt talál rá Wilm Hosenfeld kapitány, aki nem bántja a már mindent feladni készülő menekültet. A civilben tanító foglalkozású, hívő keresztény, kulturált tisztnek a kérésére piszkos, elgémberedett ujjaival a lakásban talált zongorán Chopin-t játszik. A katona pedig, aki bevallja neki, mennyire szégyelli magát népe miatt, megmenti őt, élelmet és takarót is ad neki. Így, bár rettenetes magányban, szűkösen, de megéri Varsó felszabadítását. Wilhelm Hosenfeld kapitány a háború után orosz fogságba került, Sztálingrád mellett halt meg 1952 augusztusában. Sajnos Szpilman nem tudta kiszabadítani, hiába próbálkozott, amint tudomást szerzett segítője nevéről, sorsáról.