Dragomán György Marosvásárhelyen született, 15 éves volt, mikor szüleivel áttelepültek Magyarországra, Szombathelyre. Itt járt gimnáziumba, majd egyetemista kora óta Budapesten él.
Második regénye, A fehér király 2004-ben készült el, a 2005-ös könyvhétre jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. A kötet lazán összefűzött elbeszélések sorozata – főhőse, egy tizenéves kamasz meséli el a történeteket. A 18 novella mindegyike gyomorszorító, megrázó, de mégis muszáj tovább olvasni, magával ragadja az olvasót.
A regény kezdetén az apát fia szeme láttára hurcolják el az államvédelmisek munkatáborba a Duna-csatornához. Dzsátá kettesben marad édesanyjával, s ettől kezdve azzal a mindig jelenlévő várakozással telik az idő, hogy hamarosan viszontláthatják. A fiú először nem is érti, hogy mi történt, (apáért jöttek a kollégái, mennek dolgozni a tengerhez), csak lassan tisztul a kép a hazugságok és elhallgatások mögül. A novellák időrendjéből bontakozik ki a cselekmény, minden egyes fejezet a kamaszlét egy-egy motívumának megörökítése, tele félelemmel és az apa hiányával.
Dragomán György műve a 80-as évek Romániájában játszódik, a csernobili atomkatasztrófára (1986) is találunk utalást, de néhány, a konkrét helytől eltávolító jelzés azt sugallja, hogy bármely diktatúrában történhetne. Olyan országról van szó, ahol a hatalom mindent elkövet, hogy irányítani, befolyásolni tudja az emberek magánéletét és hétköznapjait. A gyermeki kíméletlenség, a felnőtt brutalitás, a nélkülözés visszatérő motívumok a regényben. A hiánygazdaság, a kölcsönös bizalmatlanság, a kiszolgáltatottság világa ez, ahol közelharc dúl a kubai déligyümölcsért, ahol a cenzúrázott moziban rendszeresen leáll a vetítés, mert a népgazdaság nehéz helyzete miatt „elveszik a villanyt”.
Magyarországon megjelenése után három díjat is nyert: Déry Tibor-jutalom, Márai Sándor-díj, Artisjus Irodalmi Díj.
A regény igazi világsiker lett, 40 nyelvre lefordították. Egy brit alkotópáros megfilmesíti, sajtóhírek szerint 2015 nyarán kezdődik a forgatás. 2014-ben újra kiadta a Magvető. Érdemes elolvasni mindenkinek, akinek eddig elkerülte a figyelmét.
