Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Ki a felelős egy gyerek jelleméért és tetteiért? A gének? A nevelés? A szülői szeretet léte vagy nemléte? A környezet? Ezt a kérdést teszi fel Lionel Shriver lebilincselő és megrázó regénye, de nem biztos, hogy választ kapunk rá… Ezt az olvasónak kell eldöntenie, mire a könyv végére ér.

A mű levélregény. A leveleket Kevin anyja, Eva írja a volt férjének és elmeséli fiuk felnövekedésének történetét. Hogyan jutottak odáig, hogy Kevin hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkolt meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt?
Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen a házasságával, anyai szerepével, családjával és Kevin szörnyűséges tombolásával.

A Beszélnünk kell Kevinről azért is félelmetes olvasmány, mert az anyasággal kapcsolatos legnagyobb tabukat piszkálja meg érzékenyen és hatásosan. Mi a szeretet? Lehet valaki anya szeretet nélkül? Mindig és feltétel nélkül el kell fogadnunk a gyerekeinket, legyenek akár könyörtelen gyilkosok? Ki a kiszolgáltatottabb: a gyerek vagy a szülők?

A mű rengeteg kérdést tesz fel, megborzongat és elgondolkodtat. Emellett viszont nagyon olvasmányos, a levelek Eva nézőpontjából íródtak és magukkal ragadnak. A végkifejlet pedig egy megdöbbentő és kísérteties csavart tartogat az olvasó számára.

Két idézet a könyvből az anyától, Evától:
„Engem a holokausztok nem lepnek meg. A nők megerőszakolása és a gyermekrabszolgaság nem lep meg. És Franklin, tudom, hogy te másként érzel, de engem Kevin sem lep meg. Én azon lepődöm meg, amikor az utcán elejtem a kesztyűmet, és valami tinédzser két sarkot fut utánam, hogy visszaadja. Azon lepődöm meg, amikor egy pénztárosnő széles mosollyal nyújtja át a visszajárót, holott én magam egész idő alatt a tárgyszerűség maszkját viseltem. A tulajdonosuknak postán feladott, elveszett pénztárcák, az aprólékos útbaigazítással szolgáló idegenek, az egymás szobanövényeit megöntöző szomszédok – az ilyesmik lepnek meg.”

„Lehet, hogy gyerek nélkül nincs értelme az életnek, de hát gyerekkel együtt mégis mi az értelme? Az egyik életet egy rá következő élettel megválaszolni pusztán annyit jelent, hogy a cél terhét a következő generáció vállára helyezzük át.”
 
 
Regények hasonló témában:

Ajánlja: Szabó Csilla