Romhányi József: Szamárfül

„Tudtam! Amikor pedzették, kéne egy jegyzet még, egy úgynevezett fül, tudtam, hogy ezt rám lőcsölik kíméletlenül. Ami felesleges, IÁbavaló, azt elrúgja magától a ló, megbízzák véle hát a szellemileg visszamaradt szamarat.
Mert mi a fül? Egy hasáb csacskaság, csenevésszé összeaszalt esszé, olvasótoborzó tartalmi torzó. (Az szól mellette, hogy csak az olvassa, aki már megvette.) A fül feltétlenül előlegezett közvélemény-keresztmetszet. Hogy tetszett, megtudhatod belőle, ha elolvasod előre. Vagy futólag utólag, így arra késztet, mit elméd már félig megemésztett, kérőzd fel akarva, nem akarva, mint egy kiló silót a marha. Ám mit sem tehetek ellene, állatmeséimet ajánlanom kellene, remélve, hogy meglelik itt-ott benne az emberit."
 
Így ajánlotta a szerző saját kötetét, de magát a kiadott könyvet már nem láthatta, a megjelenése előtt néhány hónappal, 1983-ban hunyt el 62 éves korában, éppen harminc éve.
 
Romhányi József költő, író, műfordító volt. Dolgozott a Magyar Rádiónál dramaturgként, majd az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetője, később pedig a Magyar Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetője lett.
 
Igazán híressé és méltán népszerűvé az animációs filmek tették: ő írta a szövegét olyan közkedvelt rajzfilmsorozatoknak, mint a Mézga család, a Doktor Bubó, a Mekk mester, a Flinstone család (Frédi és Béni). A sorozatokon túl részt vett egész estés rajzfilmek, így a Nepp József rendezte Hófehér és a Dargay Attila rajzolta Ludas Matyi elkészítésében is, sikerük nem kis részben Romhányi szellemes és frappáns szövegeinek köszönhető.
Kevesen tudják, hogy operaszövegkönyveket is fordított, és ő fordította le a T. S. Eliot költeményei alapján készült Macskák c. musicalt is. Halála évében, 1983-ban lett érdemes művész, hatvankét éves volt, amikor meghalt.
 
Romhányi a magyar nyelv kiváló ismerőjeként kiváló zenei érzékkel és humorral fedezte fel a nyelvben rejlő játék lehetőségét, szellemes és ötletes, olykor bravúros rímei, szócsavarásai miatt kapta meg a "rímhányó" jelzőt. (Egyesek szerint nevének játékos elferdítését is ő találta ki és terjesztette el).
 
Szamárfül című vékonyka verseskötete hihetetlen sikert aratott, többször is kiadták. A kötetben Romhányi az állatverseit gyűjtötte csokorba a tőle megszokott nyelvi játékokkal fűszerezve, s a humoros-ironikus költeményekben saját emberi gyengeségeinkre is ráismerhetünk. Ezeket a szatirikus versikéket eredetileg nem olvasmánynak szánta az ötvenes években, amikor megszülettek, sokuk szájhagyomány útján terjedt. Csak a ’80-as évek elején merült fel a kiadás ötlete, a szerző nehezen állt kötélnek, de aztán új verseket is írt, hogy bővítse a gyűjteményt.
A Szamárfül azóta rengeteg kiadást megért. Örökzöld lett, versei mindenki számára ismerősek, szállóigévé, szlogenné váltak, megelőzték a nyomtatásba kerülést, és túlélték alkotójukat. A kis kötetet több generáció olvasta „szamárfülesre”, érdemes újra elővenni.