|
|
|
|
|
2013. szeptember - Janikovszky Éva: Felnőtteknek Ărtam |
|
|
Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam
A Berzsenyi Könyvtárban október 14-ig megtekinthető Janikovszky Éva emlékkiállítás kapcsán jutott eszembe, hogy a tíz éve meghalt írónő a közkedvelt gyerekkönyvek mellett néhány kötetet kifejezetten felnőtteknek szánt elolvasásra.
Már az 1978-ban megjelent A lemez két oldala című írása az érettebbekhez szólt, s az 1883-ban napvilágot látott kötet-pár is nekik íródott: Örülj, hogy lány! – Örülj, hogy fiú! 1997-től inkább már csak a felnőttek számára jelentette meg humoros, könnyed karcolatait. (Felnőtteknek írtam - 1997., Mosolyogni tessék! 1998., Ájlávjú 2000., De szép ez az élet 2001., s a közönség kikövetelt még egyet: Ráadás 2002.) Hangoskönyv formájában is népszerűvé váltak ezek az írások.
A felnőtteknek írtam című kötet válogatás a Janikovszky-életműből – 26 finom humorú, néha kicsit melankolikus írás – időrend szerint rendszerezve. A hetvenes években született „lemezoldalak” ma is roppant szórakoztatóak, az élethelyzetek aktuálisak, csak a körülmények mások. Írásainak egyik fő témája a felnőtt-gyerek kapcsolat, a mindennapi élet konfliktusai. Hitelesen szól az óvodás, a kisiskolás, a kamasz hangján egyaránt. Minden felnőtt magára ismerhet a felvázolt szituációkban. A később született műveiben már a saját hangján szól, nem más bőrébe bújik bele. Jellegzetesen mindennek megtalálja a vidám oldalát, talán ezért szeretjük olvasni minden kötetét. Elmaradhatatlan alkotótársa Réber László, akinek néhány vonalas illusztrációi jól kiegészítik Janikovszky Éva szövegeit.
„Az én nevemről a kedves olvasónak – ha egyáltalán valami – hát a gyerekkönyvek jutnak az eszébe. Kinek az, amit írtam, kinek az, amit ugyan nem én írtam, de nagyon tetszett neki. Előfordult gyakran, hogy aranyos gyerekverseimhez gratuláltak, sőt az is, hogy remek rajzaimat dicsérték. (Ez utóbbit továbbítottam Réber Lászlónak.) De hogy mindannak, amit életem során csináltam, valami köze van a gyerekekhez, nos, ezt mindenki tudta, aki egy jó szóval illetett. Ezt a könyvet viszont felnőtteknek írtam. Az itt-ott megjelent, felnőtteknek szóló írásaim kedves olvasóinak ösztönzésére…”
Ajánlja: Horváthné Kupi Ildikó
|
|
|
|
|
|
|
|