|
|
|
 |
|
 |
2020. augusztus - Tolvaly Ferenc: A kivándorló 1-2. |
|
|
 |
Tolvaly Ferenc: A kivándorló 1-2.
|
|
„Idegen voltam, és befogadtatok.”
(Máté, 25,35)
 Ez az evangéliumi idézet a szerző új könyvének címlapján szerepel. Aki már olvasott tőle, nem lepődik meg, hiszen több könyvében is (ahogyan ő nevezi) „lélekúton jár”: a Szent Jakab zarándokúton, Tibetben, Mekkában. Tolvaly Ferenc (Marosvásárhely, 1957-) író, filmrendező, maga is kivándorló: 1974-ben, 17 éves korában családjával Németországba disszidált. Filmet forgatott többek közt három nagy zarándokútjáról, regényt is írt róluk. A kivándorló főhőse, Sándor, maga is emigráns – az író alteregója. Hatvan éves, jólétben és gondtalanul él feleségével és 11 éves kislányukkal Budapesten, barátokkal körülvéve. Váratlanul meghívást kap Barcelonába, hogy egy évre a médiaszakosok vendégelőadója legyen. Odaköltözik az egész család a számukra már ismerős városba. 2017-et írunk – Barcelonában utcai merényletet követnek el, éles harc folyik a katalán elszakadásért. Amerre hőseink megfordulnak, olvashatunk a katalán vidék szépségéről, kulturális gazdagságáról, különleges szokásairól. Csak Sándor nem találja önmagát. Gyermekkora óta magában hordozott kérdései foglalkoztatják, melyekre zarándokútjai sem adtak választ. Hol van számára az otthon? A katalánok függetlenségi harcát közel érzi magához, Erdélyre emlékezteti. Folytonos önvizsgálatában azonban – élvhajhász életmódja miatt - „alul marad”. Nem is volt ő számomra rokonszenves, sokáig! A fordulat akkor következett be, mikor megismerkedett Albával, a titokzatos katalán festőnővel. Alba tehetséges, öntörvényű, de roppant érzékeny nő. Szenvedélyes szerelem alakul ki köztük, ráadásul igazi rokonlelkek. Meghívja a férfit Andalúziába, ott töltik a nagyhét utolsó napjait. A „turistáknak való” körmenetek után a helyi közösség a középkori eredetű hagyományokat eleveníti fel, többek közt körmenetet igazi vezekléssel, a passió után a poklot megidéző, félelmetes „haláltáncot”. Az ősi hagyomány összetartó, közösségteremtő erejét Sándor így még sosem tapasztalta meg. A nagyhét pompája után pedig egyszerű, puritán ünnepi ebéd várja Albával és barátaival. Itt az otthon, mondja Alba, s a férfi is így érzi: nem kell alakoskodni, igazság, szeretet, és segítőkész barátság van köztük. Ezt az érzést érdemes hazavinnie magával, s azt, hogy Budapest éppúgy a felfedezésére vár, mint Barcelona. Akkor lesz az övé, kedves városává, ahogyan szeretett Erdélye. A könyv legszebb része egyébként Sándor 89 éves édesapjának fiához írott hosszú, bensőséges hangú levele. Békességet áraszt, a természet szeretetét és régi emlékeket idéz, többek közt a nagyapa utolsó napjairól.
Szeretettel ajánlom ezt a regényt és a szerző többi munkáját is! |
|
|
|
Ajánlja: Vörösné Adler Erika |
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
