120 éve született gróf galántai Esterházy János (1901-1957), a korabeli Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa
„… csak egyet kell szem előtt tartanunk, ez pedig az:
minden magyar azon a helyen, ahová őt a sors állította, munkájának legjavát adja, mert így kívánja ezt a magyar felelősségtudat, a magyar nemzeti becsület és a magyar jövő.”(Esterházy János: Minden magyar adja munkája javát… In: Magyar Hírlap, 1942. 1. sz., részl.)
1901. március 14-én született Nyitraújlakon. Anyja Elzbieta Tarnowska lengyel grófnő, apja az Esterházy család galántai ágából származó gróf Esterházy János Mihály. Négy éves korától özvegy édesanyja nevelte. Budapesten járt gimnáziumba, majd a kereskedelmi akadémiára, később saját birtokán gazdálkodott. 1924-ben házasságot kötött Serényi Lívia grófnővel, két gyermekük született, János és Alice.
A Trianon után Csehszlovákiába szakadt felvidéki magyarság kiemelkedő politikai vezetője volt – az 1920-as évektől kezdve lépett fel a magyarok visszaszorítását is magában foglaló „csehszlovákizmus” ellen. 1932-ben a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga és az Országos Keresztényszocialista Párt elnökévé választották. Prágában és Pozsonyban parlamenti képviselőként is tevékenykedett. 1938-ban Kassa Magyarországnak való átadásakor szlovákiai magyarok mellett maradt.
Esterházy „a keresztény hit buzgó megvallója és az üldözöttek önfeláldozó és bátor védelmezője volt”. 1939-ben tevékenyen részt vett lengyel menekültek magyarországi befogadásában.
1942-ben a pozsonyi parlament képviselői közül egyedül ő utasította el nyíltan a szlovákiai zsidók deportálásáról szóló törvényt. Később számos üldözött zsidó életét mentette meg Magyarországra való eljuttatásukkal. Körözte őt a Gestapo, a nyilasok le is tartóztatták. 1944 októberében tiltakozott Magyarország német megszállása ellen.
Kereszténysége és magyarsága miatt 1945 után is üldöztetés jutott osztályrészéül. Mivel tiltakozott a Benes-dekrétumok ellen, letartóztatták és a Gulág munkatáboraiba került. 1947-ben a Szlovák Nemzeti Bíróság – távollétében – halálra ítélte, később az ítéletet – kegyelemből életfogytiglanra változtatta. 1950-től börtönből börtönbe hurcolták, s a szibériai lágerekben szerzett betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta. 1957. március 8-án a morvaországi Mirov börtönében halt meg. Holttestét nem adták ki családjának, ötven évvel később bukkantak rá egy prágai tömegsírban.
2017. szeptember 16-án Esterházy János földi maradványait – végakarata szerint – szülőföldjén, Alsóbodokon helyezték örök nyugalomra a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában.
2018 novemberében a Vatikán engedélyezte boldoggá avatási eljárásának megindítását.
Ajánlott irodalom:
Esterházy János: A kisebbségi kérdés. Válogatott írások, beszédek, interjúk. Bp. Ister, 2000.
299 p. 323 E 93
Esterházy János emlékkönyv. Szerk. Esterházy-Malfatti Alice és Török Bálint. Bp. Századvég,
2001. 236 p. 943 E 93
Molnár Imre: Esterházy János élete és mártírhalála. [Somorja]: Méry Ratio, 2010. 443 p. 320 M 80
Ajánlja: Vörösné Adler Erika
