A könyvtárosság etikai kódexe Hasznos linkek E-könyvtárak Virtuális könyvtárak RSS Vaklap AA
Kezdűlap Impresszum Kapcsolatfelv√©tel
Katalógusok
WEB OPAC
V√°logat√°sok
Tematikus ajánlók
Vasi Digitális Könyvtár
Oktat√°si c√©l√ļ digit√°lis tartalmak
Vasi Könyvtári Portál
Elismeréseink
Könyvtárunkról kisebbségi nyelveken
Partnerkönyvtárak
Fenntartóink, támogatóink
K√∂z√©rdekű adatok
P√°ly√°zataink
KSZR
www.niif.hu
Bejelentkezťs
K√©pzelt interj√ļ Holdosi J√≥zsef √≠r√≥val
A Nemzetközi Roma Nap és a
Roma Kultúra Napja alkalmából

Képzelt interjú Holdosi József íróval


Ferkovics József grafikája
 
Idén ünnepelné hetvenedik születésnapját Holdosi József, a cigányság sorsát, mese- és mondavilágát prózai alkotásaiban megörökítő roma származású író. A könyvtár polcai között sétálgatva, irodalmi adatbázisokban kutakodva, prózai írásaiban, költeményeiben megfogalmazott gondolatait felidézve próbáltunk választ találni életművét érintő kérdéseinkre a jelenben. Dokumentumok részleteiből idézve formáltunk dialógust, közvetítve azt az értéket, melyet élete során képviselt. Ebben a rendhagyó interjúban a tartalmak teljesen hitelesen, saját kontextusukat megőrizve lettek „újraközölve”. A források megjelölésével kiindulási pontokat kívántunk adni az író és tanár munkásságának bebarangolásához.

Holdosi József 1951-ben született Vépen, roma családban. És e nagyon mélyről indult ember eljutott a csúcsra. Az általános és középiskola elvégzése után a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerezte első diplomáját magyar-történelem szakon. Örök tudásszomja hajtotta, hogy elvégezze az ELTE kiegészítő magyar szakát. Vonzódása az irodalomhoz már gyermekkorában megnyilvánult. Tízéves volt, mikor az első mesejátékát megírta. Felsőbb tanulmányai ideje alatt folyamatosan jelentek meg versei. Az első igazi kiugrás – 1978-ban – Kányák című regénye volt, melyet lengyelre és németre is lefordítottak. Ezzel a művével egyszerre híressé vált. Még ebben az évben elnyerte a „Legjobb első kötetes”-nek járó díjat, később SZOT-, és Móricz Zsigmond ösztöndíjat kapott, majd nívódíjas lett. 1981-től a Kanizsai Dorottya Gimnázium tanára, magyar nyelvet és irodalmat tanított, diákszínpadot vezetett. Imádta a munkáját, a diákjait, akiket igyekezett az életre nevelni. 1982-ben Glóriás és Dac című könyve, 1987-ben a Cigánymózes, 1993-ban A bandita és a halál mesegyűjteménye látott napvilágot. 1980-ban kötött házasságot. Ebből a szerelemből két gyermek született: Dániel és Júlia. (Vas megye és Szombathely város önkormányzata: Holdosi József (1951-2005). In: Vas Népe, 2005. máj. 7. p. 7.)

Gyermekkora meghatározó helyszíne a cigányutca. Meséljen erről, hogyan is kell elképzelni a helyszínt, ahonnét indult!
Az utca többségét a rumugrók, a zenész cigányok alkották, de itt találtak menedéket mindazok, kik nem kellettek a falunak, a volt uradalmi kocsis, akit a gróf lova úgy bordán rúgott, hogy meg sem állt az utca végéig, akik csak halni jöttek oda, értük is szólt a hegedű. […] Az oláh cigányokat is el kellett kergetniük az utcából, mert visszahúzó erőt jelentettek számukra, velük nem juthattak volna el az integrációig, a faluval való egyenjogúságig, a téglaházak építéséig a faluban, városba településig, ami szükségszerűen vezetett az utca megszűnéséhez. (Holdosi József: A falu szívéből számkivetve. In: Életünk, 2003. 1. sz. p. 50-51.)

Mit jelentett ez a közeg, egy olyan érzékeny gyermek számára, mint amilyen ön volt?
Egyrészt rémületet: előttem köpték ki a tüdejüket a gyógyíthatatlan rákosok, kis kurvákhoz jártak be a parasztlegények, akik pénzért feküdtek le fényes nappal a Cigánydombon. […] Izgalmasabbak voltak a gyerek számára a meséik, amiket főként a domboldalba ülő öregektől hallott, akik reggel kicsoszogtak a domboldalba, fejüket ráhajtották a kampósbotjukra, és mondták egymástól függetlenül a történet-töredékeiket, amiket hol Istennel, hol a Széllel beszéltek meg. E mesék fő alakja a Halál volt, így az számomra élő volt, ott járt közöttünk, nem féltek tőle mindaddig, amíg apám temetésén nem láttam, hogy a halottakat egy mély gödörbe teszik le, ahonnan nincs visszatérés. A véglegesség tudata megfosztotta a gyereket egy mítosztól, de később írásaimban dominánsan a Cigánymózes című regényemben tért vissza. A halál mellett a mesékben az ördög is fontos szerepet játszik a borzongatás mellett, a bibliai hagyományoknak megfelelően a bűnre csábítás fő alakja is. A különbség az, hogy a cigánymesékben az ördögöt becsapják vagy nevetségessé téve megszégyenítik, úgy, hogy az a pokolig meg sem áll. A mesélő öregasszonyok beültettek maguk közé, mintha érezték volna, talán tudták is, hogy ez a kíváncsi gyerek lesz az, aki majd megírja az általuk elmondottakat. (Holdosi József: A falu szívéből számkivetve. In: Életünk, 2003. 1. sz. p. 51.)

Ekkor döntötte el, hogy író lesz?
Nem, színész szerettem volna lenni, ezért inkább ezeket a képességeimet fejlesztettem: de nagy baj volt, hogy csak a kórusban tudtam énekelni... Egy szavalóverseny alkalmával találkoztam Benke Éva tanárral, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ezen a versenyen Juhász Ferenc: Babonák napján-ját mondtam, 15 éves voltam akkor. Mint minden kölyök én is versírással kezdtem, s természetesen a lányokhoz szóló szerelmes versekkel. Nemcsak a magam nevében írtam, hanem „rendelésre” is: ha megkért rá a többi fiú. A gimnázium vége felé már olyan verseket írtam, amelyeket közölt a Vas Népe, az Új Írás, vagy a Rádióban is mondták: ilyen volt az anyámról írott költemény. (Szakály Éva: A Kányák írója: Holdosi József. In: Vas Népe, 1979. febr. 4. p. 8.)
 
Édesanyja bátorításának, féltő szeretetének fontos szerepe van abban, hogy írói, tanári pályát választott?
Előbb megtanított olvasni, mielőtt az általános iskolát megkezdtem volna. : „Csak így kerülheted el, hogy azt mondják rád, hogy cigány, többnek kell lenned a falubelieknél is, idővel elérheted, hogy kikerülsz a Cigányutcából is.” Apám harminc évesen szívinfarktusban meghalt, így anyám egyedül nevelte fel öcsémet és engem. […] Anyám ekkor már a közeli város cipőgyárában dolgozott, annak a könyvtárából hozta ki számomra a könyveket. Egy iskolai Ki Mit Tud-ot saját magam által kitalált mesével nyertem meg. Anyám meggyőzött, hogy ne menjek megyei versenyre, mert ott mint cigányt fognak reklámozni. Nehéz szívvel, de belátva igazát, nem mentem el a megyei versenyre, de titokban mesejátékot írtam, ezt felnőttként elolvasva, már megtalálhatók voltak benne a Kányák gyökérmotívumai. A többre hivatottság, a másság, de itt még a hősök elérték céljaikat a mesék szabályainak megfelelően. […] „Oda se figyelj rájuk, neked a legfontosabb a tanulás, te légy a legjobb, akkor majd befogják a szájukat!” Sikerült jelesre az érettségi is. Következő lépcsőfok az egyetem volt. […] Bekerülve a bölcsészkar magyar nyelv és irodalom szakára elfelejtettem én a származásomat, az utcát, életem az egyetemi hallgatók felszabadult életét, zavart csak akkor éreztem, ha megláttam egy ráncos szoknyás oláh cigányasszonyt, vagy egy barna arcú, hegedűvel a kezében, talán bálba siető férfit. „Mi közöm van hozzájuk – hárítottam el az emlékezéssel együtt a lelkifurdalást is. – Hiszen senki sem tudja rólam, hogy cigány vagyok, a bőröm is fehér…” Ennek ellenére mégis valamiféle hiányérzet jelentkezett a hétköznapjaimban is. Ennek okát akkor még nem tudtam. Versírásban leltem menedékre. (Holdosi József: A falu szívéből számkivetve. In: Életünk, 2003. 1. sz. p. 53-54.) 

A Pécsi Tudományegyetem elvégzése után a Szombathelyen kapott nevelőtanári állást, hogy emlékszik vissza ezekre az időkre?
Az oladi szakmunkásképzőben kaptam 1975-ben egy kollégiumi nevelői állást, itt dolgoztam ebben a minőségben 1978-ig. Néhány órát is kaptam, de szinte szenvedtem attól, hogy nem taníthatok. Mint nevelőtanár megtehettem volna azt, hogy elüldögélek, s néha kiabálok. De felfedeztem azt, hogy minden gyerek egyéniség! Közben kollégáim részéről a lemondással találkoztam: ezek nem tudnak semmit, még írni sem ... néha igaz volt, de ez a magatartás ingerelt. Rájöttem: úgy kell nyúlni a gyerekekhez, hogy tudjanak mit kezdeni önmagukkal. Olyan formát találtam, amelyet úgy hívnak: irodalmi színpad, amatőrszínpad: nálam ez egyfajta nevelői tevékenység volt. Alkalom a gyermeknek a maga-megmutatásra, a beszédkészség fejlesztésére, arra, hogy legyen szava a világra. Azt akartam, hogy megértsék a világot, s bennük önmaguk helyét...(Szakály Éva: A Kányák írója: Holdosi József. In: Vas Népe, 1979. febr. 4. p. 8.)

Az irodalmi színpadi előadásokkal megyei és országos elismerést szereztek. Vágyott siker volt ez?
Nem csillogni akarunk. A társaságra, a szerepre szüksége van a gyerekeknek, persze a sikerre is. De legjobban azt szeretném, hogy legyen szavuk a világról. Az irodalom segítségével találják meg helyüket és tudják kifejezni önmagukat. (Budai Rózsa: Legyen szavuk a világról. In: Vas Népe, 1976. máj. 19. p. 5.)

1981-től a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium magyar nyelv és irodalom tanára. Az írói sikerei hogy hatottak a diákokkal való kapcsolatára?
Ezt a munkát én nagyon szívesen vállalom, hiszen tanárnak készültem. Szerencsém: itt olyan közegbe kerültem, amelyben jól érzem magamat. A vezetés demokratizmusa, a társak kollektivitása nagy segítséget jelent nekem. Ezek a gyerekek serdülők. Részint imponál nekik ez a találkozás, de tudom, hogy némi izgalmat is kelt számukra. Ha könyveimről, írói munkámról érdeklődnek, szívesen beszélgetek velük a tanórákon kívül, vagy a diákszínpadon, amely szintén összehozott tanítványaimmal. (Pósfai János: A Kányák után a Glóriás. In: Vas Népe, 1982. júl. 10. p. 6.)

Közben pedig elvégezte az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarán a magyar nyelv és irodalom szakot, és megjelent a Kányák című első kötete (Budapest, 1978), melynek sikere egyszerre a rangos írók sorába emelte. A kritikusok Marquezhez hasonlították. Mi inspirálta a regény megírására?
Hiszem, hogy a lírai regényeknek van jogosultsága, ha a valóság diktálja. A gyermekkoromat egy sajátos világban éltem, a falu szívéből kivetettek világát. Az utcánkban egy különös együttélési forma jött létre: a második világháború előtt, de még az én gyermekkoromra is áthúzódóan. Együtt élt itt a zenészcigány, a volt cseléd, napszámos és munkás. A perifériára szorítottság a racionális megismerés lehetőségét megszüntette, és az emberek önmagukra kérdezése, önmagukra döbbenése érzelmi síkon zajlott. Az öregasszonyok meséi, mondókái, babonák mítoszok, a domboldalban élő öregek között töltött gyermekkor egyfajta szürrealista világba ringatott. Éreztem: közöm van ehhez a világhoz. Éreztem, rá kell jönnöm arra, mi az, ami áthullámzik egy teljes mondakörbe. így jutottam el a Kánya-család történetéhez. A parasztlány nagyanya, illetve a zenész nagyapa házasságával kezdetét veszi a ballada. A többrehivatottság, a másság veszi kezdetét a mítoszi formával, a koronás kígyókkal, akik egyben a végzetet is szimbolizálják. A család története kitörési kísérletek sorozata. Az eposzi teljesség egy szűk, zárt világban játszódik le, és ezért felszakad a valóság szövete, előbiciklizik a hatmázsás disznó, kirepülnek a szárnyas macskák, emberevő egerek, az átkos sorsot hordozó vízfejű baba, a megváltás cigány-krisztusának léptei hallatszanak, felsír az ősi, eltemetett cigányzene ... Így jutottam el önmagamhoz. Mert noha a Kányákban beteljesedik a végzet, az én sorsom is bizonyítja, hogy az ősök kísérletei, halálai nem voltak hiábavalóak. (In: Vas Népe, 1979. febr. 4. p. 8.) A regény Kányák szereplőit gyermekkoromban ismertem meg. Regénybe emelésük, szerepük a szerkesztés szabályainak megfelelően történt meg, de gyakran ők maguk is alakítóan „beleszóltak” sorsuk alakításába. (Holdosi József: A falu szívéből számkivetve. In: Életünk, 2003. 1. sz. p. 57.)
 
Vas Népe, 1979. júl. 3. p. 1. Legjobb első kötetnek járó díjban részesítették

Mégis félreértések, zúgolódások, végül polgári per kerekedett belőle. Ez gondolom némi árnyékot vetett kiérdemelt sikerére?
Ma sem lélegzem könnyebben, mint akkor, amikor a Kányák körüli per elkezdődött. Váratlanul értek az ellenem írott levelek a Kiadóba, Rádióba, pedig felkészülhettem volna rá, hogy mozdulnak a visszahúzó erők. […] Védekezésem szívből jött mind a járás-, mind a megyei bíróságon. 1978-ban jelent meg első regényem, Kányák címmel. A regény szépirodalmi alkotás, s mint ilyen, a képzelet szülötte. Egy általam teremtett cigánycsalád, a Kányák sorsában kívántam megmutatni, hogy a cigányság emberibb, szebb életéért folytatott küzdelem, a nyomorból, tudatlanságból való kitörési kísérletek egy embertelen közegben még elbuktak, de az ősök kísérletei nem voltak hiábavalók. […] Végérvényesen mind a járási-, mind a megyei bíróságon megnyertem a pert. Szabaddá vált az út a Kányák további kiadása előtt, mind az írói pályám kibontakoztatására. Csak a lelkem sérült, csak az egészségem rendült meg. (Holdosi József: A falu szívéből számkivetve. In: Életünk, 2003. 1. sz. p. 58., 60.)

Mindezek ellenére maradt mondanivalója a világnak, és a Szépirodalmi Kiadó gondozásában egy kötetben jelent meg két kisregénye a Glóriás és a Dac. Hogyan értelmezze az olvasó a két művet? Folytatás vagy továbblépés?
Folytatása is, de egyúttal továbblépés is. Önmagamat akartam megalkotni a Kányákkal és a Glóriással. Az, ami a Dacban van, az már egyfajta továbblépés. Új könyvem első regénye is arról szól: mi történik az emberrel? Azzal az emberrel, akinek egyik napról a másikra megváltozik az élete. Meg kell küzdenie olyan belső tudattartalmakkal, mint például az őrület. Az ettől való félelemnek a belső tárgyiasult formája ez a regény. Önmagam számára is volt egy belső szükséglet. Győzelmem, hogy tárgyiasult formát adhattam neki, tehát meg tudtam írni A Dac szintén belső szükséglet. Az emberekben, bennem is megvan a hatalomvágy, a mássá levés akarata. Ennek a módjait próbálom felmutatni ebben a történetben. Főhőse, Pali mindenáron akar eljutni a hatalomhoz, de a végén elbukik. (Pósfai János: A Kányák után a Glóriás. In: Vas Népe, 1982. júl. 10. p. 6.)

Van annak valami oka, hogy a Cigánymózes, a Fogoly című kisregények és a Hajh, cigányok, hajh Kányák című rádiójáték egy kötetben jelent meg?
Mindhárom az identitás kérdése körül mozog. Mindhárom főszereplőnél az azonosságtudat, a származás fölvállalása áll a középpontban. Mózesnél a megkésettség – tragédia. Mikorra megérkezik, akkorra már megszűnik a cigányutca, nem találja meg azokat, akiket meg kellene váltania. […] Ezt az utcát én teremtettem, ez így a valóságban soha nem létezett. Alapélményei persze vitatatlanok. Már a Kányákban is az egyéni megváltás lehetőségét akartam bizonyítani. A cigányság sok évszázados sorsát egyéni vállalkozással nem lehet megváltoztatni. Aki erre vállalkozik, az szükségszerűen megbukik. A Kányák hőseinek is rá kellett döbbenniük, hogy megkéstek. Mikorra megérkeztek, az ősi népi zene már megszűnt, a cigány-krisztus nem létezett. E hősök bukása, tehát tragikus. […] A Kányák című regényem is azt sugallja, hogy ide nem megváltók kellenek! Szükségszerű, hogy elinduljon egy belső erjedés, mindenkinek tennie kell valamit, azért, hogy a körülmények megváltozzanak körülöttünk. (Pósfai János: A harmadik könyv után…In: Vas Népe, 1988. jan. 30. p. 9.)
 

A mítoszok és a mesék világát magával hozza a hajdani utcából. Kötetben is megjelentek. A bandita és a halál című könyve elnyerte a Magyarországi Nemzeti Etnikai Kisebbségekért Alapítvány nívódíját. Kikhez szólnak ezek a mesék?
Mindenkinek, aki gyermekkorában olvasta Andersen meséit, a Grimm-meséket, felnőttként rácsodálkozott a latin-amerikai témákat feldolgozó Marquez teremtményeire, s hinni tud abban, hogy ő képes lesz elérni a tőle tíz lépésre lévő virágot, amit az egyik történetem hősének nem sikerül elérnie. (Pósfai János: Visszatért önmaga világához. In: Vas Népe, 1993. dec. 18. p. 8.)
 

Vas Népe, 1994. jan. 19. p. 1.

A cigány nevelésügy és kultúra kapcsán mi a legfontosabb, amit kiemelne?
Nekem lassan már rögeszmém a közeledés módja. Nem szeretem, ha százalékokkal dobálóznak, mert nem hiszem, hogy ki lehet mondani, én már új útra térítettem 3,1 százalék cigány embert. Nem keresztény hittérítőként, kivont pallossal kellene közeledni, hanem a kölcsönös bizalom, akár a megelőlegezett bizalom alapján emberként. Valahogy úgy, hogy mi pedig megbocsátjuk nektek, hogy embertelenül, hazátlanul, apátlanul éltek itt közöttünk, évszázadok óta, s tudjuk ebben mi is hibásak vagyunk. Előítélet és elkülönültség nélkül. Tiszteletben tartva, hogy mások a szokásaink, a lelkületünk, a hagyományaink, megőrizni, ami jó benne. A cigányság kérdése, ma alapvetően gazdasági probléma, még akkor is, ha ez mást jelent Toronyban, vagy Vépen és mást Csehimindszenten, vagy Jánosházán. (Treiber Mária: A cigánykérdésről : kárvallottjai a gyerekek. In: Vas Népe, 1980. okt. 1. p. 3.)
Egyet tisztáznunk kell: nem vagyok politikus alkat. Az én politizálásom az írás, s az, hogy az írásaimmal segítsek a cigányságnak. Viszont azt is tudom, hogy nem jutnak el hozzá a szavaim. De ebben azt hiszem, még szerencsés is vagyok, hiszen a regényeimet – persze főleg a Kányákat – sok roma is olvasta. Igaz, hogy néha kritikával, mégpedig elég kemény – néha igazságos, néha igaztalan – kritikával illették, de legalább olvasták. Nem cigány olvasóimnak pedig azt próbálom elmondani, hogy értsék meg a népemet, értsék és ismerjék meg a szokásaikat, az érzésvilágukat, tudják meg, hogy mennyivel többek, mennyiben mások – és miért mások – a cigányok, mint ők. Hiszek abban, hogy a cigányság integrálódni fog, de asszimilálódni nem fog soha, mert egy népet nem lehet asszimilálni. Ez nagy bűn lenne. (Prieger Zsolt: „Álmaimban visszaköszöntek a színek…” In: Vas Népe, 1992. nov. 25. p. 8.)

Mit jelent az ön számára a család?
A család jelent mindent a számomra. Nem tudnék nélküle élni. Nagynénéim, édesanyám mindig velem vannak. Legtöbbjük persze csak lélekben. Anyám embersége, tisztasága nélkül nem lennék ott, ahol vagyok. Nagynénéim, nagybátyáim akaratának, keménységének is rengeteget köszönhetek. Ők azért dolgoztak, hogy az öccseik tanulhassanak, s ma úgy fogadnak, s úgy aggódnak értem, mintha még mindig ott élnék velük. Ezek a gyökereim, amiből táplálkozom. A feleségem, a gyerekeim tartanak életben. József Attila írja valahol: még jó, hogy vannak jambusok, van mibe megkapaszkodnom. Na, nekem a családom jelenti ezeket a jambusokat. Nekem nincsen régi és új családom, nekem ez egy egész, csak az édesanyámhoz a gyermeki ragaszkodás fűz, a feleségemhez meg a szerelem. (Prieger Zsolt: „Álmaimban visszaköszöntek a színek…” In: Vas Népe, 1992. nov. 25. p. 8.)

Végére még egy kérdés maradt. Elégedett azzal, amit életében elért?
[…] nem egyszerű a válasz. El sem tudtam képzelni a pályám elején, hogy nekem egyszer ilyen remek feleségem, fiam lesz, meg egy édes, csörfös lányom, és saját házunkban élünk, saját könyvtárral, bár boldog akartam lenni. Elégedett nem vagyok. Szeretném legyűrni a betegségemet, hiszem, hogy sikerül. Terveket, határidőket nem szabok magamnak, nem akarok időhatárok között élni. Bízom az agyamban, olyan sok minden van még benne. De ennél is fontosabb, hogy ne alázzanak meg, hogy ne szégyenítsenek meg hazugságokkal. A gimnáziumban is ezt a morált akarom átadni. Úgy gondolom, tanítani fogok mindig és mellette írni arról, ami belülről fakad. (Budai Rózsa: Magammal hoztam a mítoszt. In: Vas Népe, 1987. okt. 31. p. 9.)

Hosszú, méltósággal tűrt betegsége után 2005 májusában végleg visszatért túlvilági, mesékkel, mondákkal átszőtt cigányutcájába. Könyvei lapjairól üzen, gondolatai keringnek a könyvtár termékeny csendjében. Írói életműve olyan erő, mely örökre megtartja.

„Még jó, hogy vannak jambusok és van mibe
beléfogóznom. - Járni gyermek így tanul.”
(József Attila: Szürkület. 1934.)

Összeállította: 
Spiegler-Kutasi Nikoletta


El√©rhetős√©gek
Nyitvatart√°s
Új könyvek
Rólunk írták
Archívum
Keresťs a honlapon
SzavazŠs
√Ėn szerint sz√ľks√©g van a h√°zi k√∂lcs√∂nz√©sre?
Igen, mert sok az otthon√°b√≥l nehezen kimozdul√≥ idős vagy fogyat√©kkal √©lő ember, akinek fontos az olvas√°s, a kult√ļra.
Igen, mert az ellátottak így nem csak könyvet/filmet/ zenét kapnak havi rendszerességgel, hanem figyelmet, jó szót is.
Igen, mert a csal√°dtagoknak erre m√°r nem biztos, hogy marad ideje, energi√°ja.
Nem, mert a csal√°dtagok erről tudnak gondoskodni.
Nem, mert a lak√°sba nem sz√≠vesen enged√ľnk be "idegent".
Nem, mert elegendő sz√≥rakoz√°s a telev√≠zi√≥ √©s a r√°di√≥.
 
 
 
 
Legyen a kezdűlapom | HozzŠadŠs a kedvencekhez | Impresszum | Kapcsolatfelv√©tel Copyright © 1997-2008. Berzsenyi DŠniel KŲnyvtŠr. Minden jog fenntartva.
Utolsů frissŪtťs dŠtuma: 2021-12-22 www.ysolutions.hu
 
 
Kezdűlap